Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. 79 amely szerint Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok, mint ugyanazon állam két része közölt a bűntettesek kiadatása iránti eljárásnak nincs helye és kimondja, hogy a Magyarország területén elkövetelt bűncselekmény tekintetében az elkövetés helye szerint illetékes magyar bíróság hivatott az eljárásra. 70. Élelmiszernek zárt helyről gyerekes pajkosságból való ellopása nem annyira <isúlyosi> eset, hogy amiatt az oly fiatalkorú ellen, aki a bűncselekmény elkövetésekor életének 15. évét még nem töltötte be, fogházbüntetést lehetne megállapítani. (Kúria 1913 október 14. 6974. sz.) A kir. Kúria: A vádlottat a BN. 17. £-ának I. pontja alapján dorgálásra ítéli. Indokol;: ...Ugyanis a BN. 26. §-ának második bekezdése szerint oly fiatalkorú ellen, aki a bűncselekmény elkövetésekor életének 15. évét még be nem töltölte, fogházbüntetés csak a legsúlyosabb eselben állapítható meg. Már pedig az 1897 július 20-án született vádlóit a vádbeli cselekménynek 1912 március hó 14-én történt elkövetése alkalmával 15. életévét még be nem töltötte, a terhére rótt cselekmény pedig (t. i. néhány narancsnak, bár zárt helyről, de inkább gyerekes pajkosságból történt eltulajdonítása) ily esetnek nem minősíthető. Tévedett tehát mindkét alsóbbfokú bíróság, midőn a legszigorúbb intézkedést állapította meg, minélfogva az ítéleteket megsemmisíteni és vádlottat a bűnösség fokával arányban álló és a vádlott jövőbeli magatartására nézve is eléggé hatékony intézkedésnek mutatkozó dorgálásra ítélni kellett. * ¥ = L. Deqré Lajos : Jogtud. Közt. 1911. évf. 47. sz. és BJT LXV. 177. I. 71. Pénzhamisítás kísérlete oly kezdetleges, oly tökéletlen és oly hiányos kivitelű példányoknak készítése, amelyeket még könnyen felismerhető utánzatszámba sem lehet venni.