Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

20 Büntetőjogi Döntvénytár. része alaptalan és ennek folytán a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében elutasítandó volt. Ugyanis a kir. tábla azt fogadván el valónak, hogy K. Jakabné vádlott 1910 deczember 23-án d. e. L. Jenő m. kir. államvasuti felügyelőt, aki mint a jótékonysági osztály vezetője a m. kir. államvasutak igazgatósága által a betegsegélyző pénztár elnöki tisztének ellátásával is megbízatott, akit ezen minőségben az államvasutak igazgatósági épületében levő hivatali helyiségében államvasuti hivatalnoki kötelességének s hivatalának teljesítése közben egy fürdőulalvány láttamozása végett keresett fel, a fürdőutalványnak láttamozása közben anélkül, hogy vádlotthoz előzően sértő szavakat intézett volna, minden elfogadható indok nélkül arczulütéssel bántalmazta, ezen tényekből az Ítéletében felhozott és a kir. törvényszék Ítéletéből elfogadott helytálló jogi indokoknál fogva helyesen ismerte fel azt, hogy L. Jenő sértett mint közhivatalnok hivatalos eljárásban volt, amikor őt K. Jakabné vádlott tettleg bántalmazta, és hogy vádlottnak cselekménye a Blk. 165. §-ában meghatározott hatóság elleni erőszak bűntettének az alkatelemeit magában foglalja és pedig a semmiségi panasz indokolásában felhozottakra való tekintettel még azért is, mert a Btk. 165. §-a első bekezdésének világos rendelkezése szerint a tettleges bántalmazás állal elkövethető hatóság elleni erőszak tényálladékának létesüléséhez sem a hivatalos eljárás akadályozása, sem az erre irányuló czélzat fenforgása, sem pedig az, hogy a tettlegesség indító oka és a sértett hivatalos eljárása között okozati összefüggés legyen, nem kívántatik meg; ezekhez képest tehát a kir. tábla az anyagi törvényt helyesen alkalmazta, amidőn vádlott cselekményét a Blk. 165 §-ában meghatározott büntettet képező, azonban a Btk. 92. §-a alkalmazásával és a Btk. 20. §-ára való figyelemmel lefokozott hatóság elhni erőszak vétségének minősitette. 15. A Btk. 386. §-ába ütköző bűntett elkövetése befejezést nyert akkor, mikor a vádlott az adásvételi szerződést, amelybe foglalt ügylettel a bekövetkezett végrehajtást sikertelenné tette, a telekkönyvi hatósághoz benyújtotta; maga a sikertelen végrehajtás nem véghezviteli cselekedet, ezáltal csak a már korábban befejezett cselekményük eredménye vált nyilvánvalóvá.