Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

20 Büntetőjogi Döntvénytár. Ezen megállapítás alapján a kir. járásbíróság G. Tódor vádlottat a H. Tivadar irányában elkövetett, a Blk. 260. §-a alá eső hatóság előtti rágalmazás vétségében bűnösnek nyilvánította és ezért az idézett §. alapján a Btk.^92. §-ának alkalmazásával behajthatatlanság esetén húsz napi fogházra átváltoztatandó 200 korona pénzbüntetésre ítélte el. Az elsőfokú bíróság ítéletét vádlott védője a bűnösség kimondása és a büntetés kiszabása miatt; továbbá a sértett csatlakozásával az ügyészségi megbízott a Btk. 92. §-ának alkalmazása miatt íelebbezvén, a budapesti kir. büntetőtörvényszék mint felebbviteli bíróság az 1911. évi június hó 13-án megtartott felébbviteli tárgyalás alapján 32,610. sz. a. hozott végzésével a BP. 406. és 550. §-ai értelmében a bizonyításnak a végzésben megjelölt irányban leendő kiegészítését rendelte el és annak foganatosításával az ügyben eljárt kir. járásbirót bízta meg. A megbízott kir. járásbiró a bizonyítás felvételére 1911. évi deczember hó 22 ét tűzte ki határnapul; annak foganatosítását azonban mellőzte és 1910. B. VIII. 1761/9. sz. a. hozott végzésével a további eljárást hivatkozással a BP. 323. §-ára, megszüntette azért, mert az ügyészségi megbízott az emiitett határnapon a vádat elejtette; a sértett képviselője pedig az általa a feljelentés visszavonása tárgyában ugyanazon a napon a vádlottal közösen beadott kérvényben foglaltakkal megegyezően kijelentette, hogy a vád képviseletét nem veszi át. A kir. törvényszék mint felebbviteli biróság, melyhez az iratok újra felterjesztettek, a felebbezést bejelentő feleknek a perorvoslat fentarlása tárgyában leendő meghallgatását rendelvén el; minthogy ugy a vádlott védője, valamint az ügyészségi megbízott felebbezésüket visszavonták, az iratokat az ügy felülvizsgálata nélkül a kir. járásbírósághoz visszaküldötle. A felebbviteli biróság által a bizonyítás felvételével megbízott kir. járásbiró azzal, hogy annak foganatosítása helyeit az eljárást a vád elejtése indokából megszüntette, a törvényt megsértette. A kir. ügyészség ugyanis a járásbíróság előtti eljárásban a vádat a BP. 38. §-ának második bekezdése szerint csak az elsőfokú biróság előtt megtartott tárgyalás befejezéséig (541. §. ötödik bekezdése) ejtheti el; a vádnak az eljárás későbbi szakában való elejtése pedig a BP. 38. §-ának harmadik bekezdéséhez képest a biróság határozatát semmi irányban sem korlátozza. Ezek szerint az a tény, hogy az ügyészségi megbízott a jelen esetben a vádat az elsőfokú biróság ítéletének hozatala után csak a felebbviteli biróság által a BP. 406. és 550. §-ai alapján elrendelt kiegészítés foganatosítására kitűzött határnapon