Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 18 fogva köteles; nem tévedtek az alsófoku bíróságok amikor kimon­dották, hogy vádlott, mint a zs.-i tagositási ügyben eljáró föld­mérő közhivatalnoknak tekintendő. Mit sem változtat ezen álláspont helyességén az a körül­mény, hogy a földmérő tevékenysége, intézkedése műszaki és érdemi tekintetben birói felülvizsgálat tárgyát képezi vagy képez­heti, mert közhivatalnoki teendőnek minőségét nem szünteti meg az, hogy azt egy más hatóság megváltoztathatja vagy érvényé­hez más hatóság hozzájárulása szükséges. De hogy a földmérő az úrbéri eljárásban egyszerű szakér­tőnek nem tekinthető, mutálja az is, hogy a 30/1909. számú rendelet egyenesen felsorolja, hogy kik a szakértők, akik mint ilyenek alkalmazhatók, a földmérőt azonban nemcsak hogy nem említi, de egyenesen kizárja, hogy a szakértő bizottságnak tagja lehessen s külön intézkedést állapit meg a szakértőkkel szemben s külön a földmérővel szemben. (71., 118., 157., 173. stb. §) De ha a földmérő állandó bírósági szakértőnek tekintendő is, az 1871 : VIII. tcz. 2. §-ának f) pontja szerint akkor is bíró­sági hivatalnok. A védelemnek az a további érvelése, hogy ha a földmérő közhivatalnoknak volna is tekintendő, vele szemben a Bik.­nek a megvesztegetésre vonatkozó részei nem alkalmazhatók, még pedig azért nem, mert a földmérő megvesztegetését a miniszteri rendelet (40/909.) fegyelmi vétségnek minősiti, szintén nem alapos, mert ha a Btk. szempontjából valamely cselekmény bűntett vagy vétség, akkor ezt a miniszteri rendelet fegyelmi vétségnek nem njilvánithatja; az pedig, hogy a miniszteri rende­let fegyelmi vétségnek is nyilvánítja a cselekményt, nem zárja ki, hogy a büntetőtörvény alapján a vádlott felelősségre vonassék. Ami pedig végül azt az érvelést illeti, hogy a Btk. 2. § a alapján az enyhébb intézkedés volna alkalmazandó, a már kifej­tettek alapján törvényen alapulónak nem lehetett tekinteni. Alaposnak találta azonban a kir. Curia is a BP. 385. §. 1. b) pontjára fektetett panaszt. A kir. tábla ugyanis abból az okból minősitette a vádlott­nak ötrendbeli tettét a Btk. 467. § a szerint, mert a vádlott az által szegte meg kötelességét, hogy az elhelyezéseket itéletelle­nesen tervezte. Ámde ez a következtetés téves. Már maga az a körülménv, hogy a kir. törvényszék az e tárgyban kelt Ítéletet másként értel­mezi, mint a kir. tábla s az előbbi az Ítéletben foglalt rendel­kezések szándékos megszegéséi az ítélet tartalmából fel nem ismeri, mig a királyi tábla ellenkező értelmet tulajdonit az Ítélet­nek, mutatja azt, hogy az úrbéri ítélet tág magyarázatot enged

Next

/
Thumbnails
Contents