Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

250 Büntetőjogi Döntvénytár. meghatalmazás alapján belépő dr. G. B. védő indítványára az esküdtbíróság döntése alá terjeszteni nem engedte. Minthogy azonban a főtárgyalási elnök, a jegyzőkönyv tanúsítása szerint, előbb a fentnevezett védőt perbeszéde közben háromszor figyelmeztette, illetőleg megintette, a perbeszéd félbeszakítása pedig (BP. 319. §.), egymagában a BP. 384., 385. és 427. §-aiban meghatározott semmiségi okok egyike alá sem vonható ; minthogy továbbá a BP. 296. §-a szerint az elnök köteles felügyelni a rend megóvására, valamint arra, hogy a tárgyalás menete az ügyre nem tartozó körülmények fejtegetésével ne késleltessék, az eljáró ügyvéddel szemben pedig az itélőbiróság határozatát a BP. 299. §-a csak akkor kívánja meg, ha ellene pénzbírság kiszabása, vagy helyette más ügyvéd kirendelése mutatkozik szükségesnek, de ezek közül egyik sem merült fel, mert a távozó helyébe nyomban meghatalmazott védő jelentkezvén, a vádlott védő nélkül egyáltalán nem maradt, s az utóbbi védő a vádlott érdekében mindent, amit szükségesnek talált, megtehetett : ennélfogva nem forog fönn a törvény lényeges rendelkezésének vagy elvének sérelme, a védelem szempontjából, hogy az elnök a saját rendfentartó hatáskörében tett intézkedését az esküdtbíróság határozata alá nem bocsájtotta. Anyagi ok czimén semmiségi panasszal élt a védő, a vádlott csatlakozásával, a BP. 385. §-ának 1, a) pontja alapján, mert az inkriminált czikk nem állapítja meg a rágalmazás vétségének tényálladékát, valamint az idézett szakasz 3. pontja alapján a Btk. 92. §-ának nem alkalmazása miatt. A 385. §.1. a) pontjára fektetett panaszukban a vádlott és a védő a BP. 430. és 390. § aiban foglalt rendelkezés ellenére nem jelölik meg azt az állítólagos anyagi jogi sérelmet vagy tévedést, melyre ezt a semmiségi okot alapítják, de ez a megelőző védelemből sem tűnik ki, mert a vádlott nem a bűncselekmény tényálladékának jogi kétségbevonásával, hanem a valódiság bizonyításával, tehát a büntethetőséget megszüntető ok felhívásával védekezett. Ezért a semmiségi panasznak a BP. 385. §-ának 1. a) pontjára hivatkozó, de a semmiségi ok kellő megjelölése nélkül használt részét a BP. 434. §-ának harmadik bekezdése alapján vissza kellett utasítani. A panasznak a BP. 385. §-ának 3. pontjára utaló része pedig alaptalan, mert az esküdtbíróság ítéletében méltányolt enyhítő körülmények, a jelentékeny súlyosítóval szemben együttvéve sem elég nyomatékosak arra, hogy a büntetés kiszabásánál a rendes büntetési tétel legkisebb mértékét is aránytalanul súlyosnak lehetne tartani, a Btk. 92. §-a tehát nem alkalmazható. Ezek szerint a vádlott és a védő semmiségi panaszának