Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 245 mentetett és mert javára a beszámítást kizáró öntudatlan állapot megállapítva nem lett; továbbá mert G. Zs.-né vádlott javára a beszámítást kizáró öntudatlan állapot megállapítva nem lett. A semmiségi panaszok alaposak. Ugyanis az elsőbiróság ítéletében kifejtett helyes indokok szerint G. Zs.-nak a G. Zs.-né által elkövetett bűncselekményben való tettestársi minősége meg nem állapitható, egyrészt azért, mert abból a tényből, hogy vádlottak kérdőrevonás czéljából hivatták ki a sértettet, még a bántalmazási szándék nem vonható le, nem pedig azért, mert a dolog természetéből kifolyólag a vádlottak érdeke nem vádlott megfenyitése és ez uton botrány előidézése, de G. Zs.-né vádlott erkölcsi jóhirnevének helyreállítása és a hamis hirek megczáfolása volt; nem enged a bántalmazási szándékra következtetést az a körülmény sem, hogy G. Zs. kezében vasbot volt, nem pedig azért, mert a megállapított tényállás szerint G. Zs. a botot nem a sértett kihívásakor vette kézhez, hanem sétáról jött haza s a botot sétapálczának használta. Bántalmazási szándék hiányában tehát G. Zs. és G. Zs.-nénak erre vonatkozó előzetes közös elhatárolásáról sem lehet szó és igy ez alapon G. Zs. vádlott tettestársasága meg nem állapitható. De nem állapitható meg másrészt nevezett vádlottak tettestársasága a bántalmazás egyidejű és együttes véghezvitele alapján sem, nem pedig azért, mert a kir. tábla valónak azt fogadta el, hogy miután a sértettet G. Zs.-né kétszer megütötte, a sértett, bemenekült a lakásába s mikor onnan rövid idő múlva kinézett, ekkor ütötte őt fejbe G. Zs. E tények szerint sértettnek a vádlottak által való bántalmazása nem volt egyidejű, arra nézve pedig, hogy a vádlottak egyike a másik által eszközölt bántalmazásnál bármely módon tevékeny részt vett volna, a kir. tábla által semmi tény sem lett valónak elfogadva. Tévedett eszerint a másodbiróság abban, hogy G. Zs. vádlottnak G. Zs.-né vádlottal való tettestársaságát megállapította, miért is Ítéletét ebben a részben a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján meg kellett semmisíteni. Ennek következtében a vádlottak mindegyike csak az önállóan előidézett eredményért lévén mint tettes felelős, G. Zs. terhére, miután a valónak elfogadott tények szerint az általa okozott testi sértés nyolcz napon belül gyógyult, csak a könnyű testi sértés vétsége lenne megállapítható, ennek vádja alól azonban a BP. 437. §-ának harmadik bekezdése értelmében a BP. 385. §-ának 1. c) pontjában meghatározott semmiségi ok alapján a BP. 326. §-ának 4. pontjához képest a másodbiróság ítéletének megsemmisítésével fel volt mentendő, mert mint azt az elsőbiróság helyesen kifejti, a Btk. 312. §-a értelmében a büntethetőséghez meg-