Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

206 Büntetőjogi Döntvénytár. B. Jánosné a kir. járásbíróság előtt önként megjelenvén, olyértelmü egyezséget kötöttek, mely szerint vádlott 4000 kor. hátralékos házbértartozását, már az egyezség napján végrehajtás terhe mellett lefizetni tartozik, de mert nem fizetett, B. Jánosné ellene a következő napon végrehajtást kért, és azt ugyanazon napon foganatosittatta, mely alkalommal a sértett által a tulajdonjog íentartásával eladott gép is lefoglaltatott, vádlott pedig, habár ekkor a gép vételára fejében még 921 k 23 fillérrel tartozott, szerződési kötelezettsége ellenére, a foglalásról sem az eladó czéget nem értesítette, sem a tulajdonjog fentartását a bírósági végrehajtónak be nem jelentette, minek folytán a gép birói árverésen eladatolt, és a gép vevője, ki azt 1000 k-ért vette meg, évi 500 k-ért a vádlott fiának bérbeadta ; a vádlottnak azzal a védekezésével szemben pedig, hogy a foglalásról a sértett czéget azért nem értesítette, mert a gépre vonatkozó szerződésben foglalt, a tulajdonjog fentartását táreyazó kikötésről nem tudott, mert magyarul nem ért és a szerződés tartalmát neki senki meg nem magyarázta, de különben is abban a meggyőződésben volt, hogy a gép vételárát D. Ferencz volt üzlettársa megbízatásához képest már kifizette ; a kir. tábla megállapította, hogy vádlott, ki a szerződést maga is aláirta és a kérdéses kikötést maga fordította le német nyelvre, jártas annyira a magyar nyelvben, hogy a szerződés tartalmát annak elolvasásából megérthette, továbbá, hogy E. Imre által annak idejében a szerződésnek a tulajdonjog fentartására vonatkozó része neki németül megmagyaráztatott és végül, hogy vádlott 1910. évi június hó 17-én kelt levelében a sértett czégtől a hátralékos vételárról könyvkivonatot kért azzal, hogy az esetleges perléstői álljon el és hogy 1910. évi augusztus hó 17-én a vételár hátralékának biztosítására a sértettnek váltókat adott. Minthogy ezeknek a tényeknek egybevetett értelméből a kir. tábla helyesen vonta le azt a következtetési, hogy vádlott mint a gép vevője, a sértettel mint eladóval megkötött szerződés tartalmát jól ismerte, tehát tudta azt, hogy a vételár teljes lefizetéséig a gép tulajdonjogát a sértett magának fentartotta, és hogy azért és a kikötés értelmében is, foglalás esetében a sértettet azonnal értesíteni tartozik, minthogy ezekkel a tényekkel szemben vádlott ama cselekményének, hogy B. J.-né hitelezőjének módot nyújtott arra, hogy ez ellene azonnal végrehajtást vezethessen, és ama mulasztásának, hogy a gép lefoglalásáról a sértett czéget nem értesítette, és így lehetővé tette a gépnek elárvereztetését, indító oka csak az lehetett, hogy a gépet a sérsértettnek a szerződésben biztosított jogköréből kivonva, B. J.-nak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, miáltal a szerződés értei-