Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

198 Büntetőjogi Döntvénytár. hogy azonban a járásbirósági eljáráson a jelenleg elitélt kilencz vádlott közül csak heten, névszerint V. Mihály, J. Márton, Gy. János, V. János (29 éves), Gy. Márton, M. János és B. István szerepeltek mint vádlottak, a semmiségi ok csak ezeknél volt figyelembe vehető; másrészt azonban ezeknél a vádlottaknál, kiket az alsófoku Ítéletek megsemmisítésével a most felhozott okból kellett felmenteni, feleslegessé vált annak vizsgálata, hogy mennyiben alapos a semmiségi panasznak a BP. 385. §-ának 1. a) pontjára fektetett része. Ellenben D. Imre és V. János (F. veje) vádlottakra vonatkozólag, kikre a korábbi járásbirósági eljárás ki nem terjedett, az ügyet éppen abból a szempontból kellett megvizsgálni, vájjon a vádba tett bűncselekmény tényálladéka fenforog-e. A kir. tábla által valóknak elfogadott tények szerint vádlottak kilenczen, együttesen és abból a czélból mentek be a J.-féle korcsma külön szobájába, hogy ott K. Jánost megtámadják, mely szándékukat aztán rövid ottidőzés után akként hajtották végre, hogy üvegeket és poharakat hajigáltak K. János felé. Minthogy kilencz embernek együttes jelenléte már elégséges arra, hogy csoportnak tekintessék és minthogy valakinek veszélyes megdobálása az erőszak fogalma alá vonható, ezért az a panasz, hogy vádlottak nem csoportban jártak el és hogy erőszakot nem követtek el, alaptalan. A kir. Curia azonban ugy találta, hogy a Blk. 176. §-ába ütköző bűncselekmény tényálladéka egy másik alkatelemnek a hiánya miatt nem állapitható meg. Ez az alkatelem a bűncselekménynek nyilt helyen való elkövetése. A bűncselekmény elkövetésének a színhelye ugyanis egy korcsmának a külön szobája volt, melyet az alsóbiróságok azért nyilvánítottak nyilt helynek, mert abba bárki bemehetett. Az alsóbiróságok felfogása azonban a törvénynyel nem egyezik meg, mert a Btk. 176. §-a a «nyilt helyen» való elkövetés követelményével nemcsak a 175. §-ban felsorolt elkövetési helyekkel helyezkedik ellentétbe, hanem fogalmi köréből kizárja azokat a «nyilvános helyek» gyűjtőfogalma alá eső helyeket és helyiségeket is, melyek a közönség használatára szolgálnak ugyan, azonban mint többnyire épületeknek külön helyiségei vagy a külvilágnak másként elkülönített részei «nyilt» helyeknek még nem tekinthetők. Minthogy pedig valamely korcsmahelyiség ilyen megkülönböztetés mellett a «nyilvános», de nem a «nyilt» helyek közé tartozik, az alsóbiróságok tévesen alkalmazták a Btk. 176. §-át vádlottak cselekményére. Vádlottak cselekménye tehát a most kifejtettek szerint csak a Kbtk. 75. §-a szerinti közrend elleni kihágásnak minősíthető, ezért azonban vádlottak abból az okból