Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 489 ügyvédi rendtartás 46. §-a alapján elsősorban polgári eljárást kelleti volna indítania, mert annak az elbírálása, hogy vádlottnak a sértettől jár e valamely összeg és az mennyit tesz ki, magánjogi kérdést képez, amelynek elbírálása nem a büntető, hanem a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. A panasznak ez a része alaptalan, mert figyelmen kivül hagyva azt, hogy az ügyvédi rendtartás 46. §-a azt az esetet szabályozza, ha a képviselet bármely oknál fogva az ügy befejezése előtt szűnik meg, a jelen esetben pedig a hagyatéki ügy végbefejezést nyert, a törvény csak feljogosítja az ügyfelet arr.-í, hogy képviselőjét panasz vagy polgári peruton kötelezze az elszámolásra, de nem zárja tl attól, hogy fegyelmi vagy bűnvádi eljárás utján szorgalmazza jogai érvényesítését s a megelőző panasz vagy peres eljárás megindítása a fegyelmi vagy bűnvádi eljárás megindításának előfeltételét annál kevésbbé képezheti, mivel az előbbi csak akkor tehető folyamatba, ha az ügyfél és képviselő közölt a polgári bíróság hatáskörébe tartozó egyszerű elszámolási viszony vagy kisebbtoku kötelességszegés esete forog fenn, míg fegyelmi vétség vagy bűntett jellegével biró esetek elbírálására a polgári bíróságok hatáskörrel nem bírván, ilyen esetekben azok jogsegélye sem vehető igénybe, hanem az eljárás az annak elbírálására illetékes fegyelmi és büntetőbíróságok előtt teendő folyamatba, miután pedig a vád sikkasztás bűntettére irányul, az a büntetőbíróság által a törvény értelmében helyesen véletett elbírálás alá és a vádlott cselekménye bűncselekménynek s nevezetesen a Btk. 355. §-ába ütköző és a Btk 356. §-a szerint minősülő egyrendbeli folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének helyesen minősíttetett, mert a kir. tábla által valónak elfogadott és a BP. 437. §-ának első bekezdése szeiint irányadó tényekből a kir. Curia is azt a jogi következtetést vonta le, hogy a vádlott az ügyfelét, V. Károlynél megillető és a vádlott kezeihez folytatólagosan befolyt 45,883 K 75 fillérből 20,000 K-át meghaladó összeget jogtalanul saját czéljaira fordított. De alaptalan végül a BP. 385 §-ának 3. pontjára fektetett semmiségi panasz is, mert a vádlott javára nyomatékos enyhi ő körülmények meg nem állapithatók s igy a Btk. 92. §-a alkalmazásának alapfeltétele hiányzik. A semmiségi panaszokat ennélfogva, mint alaptalanokat, a BP. 437. §-ának negyed'k bekezdése értelmében el kellett utasítani.