Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

176 Büntetőjogi Döntvénytár. értékét meghaladták, az anyagi csőd fenforgását a kir. tábla törvényszerűen állapította meg. Azonban minthogy az a körülmény, hogy a vádlott vagyontalan egyéneknek minden biztosíték nélkül árukat bizományba és hitelbe adott, és pénzt hitelezett, és hogy miután a bizományosok sem az árukat visszaadni, sem azok értékét megtéríteni képtelenek voltak és az adósok fizetni nem tudtak, az áruk értékéből 16,600 K-t elengedett, illetve elvesztett, nem vehető oly gondatlan üzletvezetésnek, mely tekintettel az évi forgalom nagy terjedelmére és az igy veszendőbe ment érték aránylag kisebb voltára, magában véve a vádlottnak fizetésképtelenségbe jutását eredményezhette, s ehhez képest eme törvényes ismérv hiányában a vétkes bukás vétsége a Btk. 416. §-ának 1. pontja szerint is nem minősíthető: annálfogva mindkét alsófoku bíróság ítéletét ezen pontra nézve a rendelkező részben felbivott törvényhelyek alapján megsemmisíteni és e tekintetben a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. Ellenben a semmiségi panaszok a BP. 385. §-ának 1. a) pontjára nézve alaptalanok s mint ilyenek a BP. 437. §-ának negyedik bekezdéséhez képest elutasittaltak azért, mert tényként meg van állapítva, hogy a vádlott által vezetett üzleti könyvekből a vádlott vagyoni állása kideríthető nem volt s ezenfelül könyvei lapszámokkal ellátva és átlüzve nem voltak és hogy a főkönyvből a 39-től 100 ig terjedő lapok ki voltak szakítva s csak máshol találhatók, következőleg a vádlott könyvei a kereskedelmi törvény 25. §-ában megállapított kellékeknek meg nem feleltek. A vádlottnak ezen mulasztása a Btk. 416. §-ának 2. pontja alá esik Eszerint tehát, habár a vádlott bűnössége a Btk 416. §-ának 1. pontja tekintetében a lenti megsemmisítés folytán megszűnt, azonban a vétkes bukás vétsége a Bik. 416. §-ának 2. pontjáia vonatkozóan fennmaradt, következőleg büntetendő cselekmény tényálladéka a vádlottal szemben feníorog. A részben való megsemmisítés a büntetésre is kiterjedvén, a kir. Curia a büntetést önállóan szabta ki s ez okból a semmiségi panaszok a BP. 385. §-ának 3. pontját illetően tárgytalanokká vállak és a felülvizsgálat keretébe nem vonatlak A büntetés mértékének és nemének megállapításánál a vádlott büntetlen előéletét, mint enyhítő körülményt, egybevetve ezt a bünper összes körülményeivel, annyira nyomatékosnak találta a kir. Curia, hogy a Btk. 92. §-ának alkalmazása indokoltnak jelentkezelt azzal a súlyosító körülménnyel szemben is. hogy a vádlott már fizetésképtelenségében nagymennyiségű árut rendelt hitelbe.