Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár,'] 169 nak, és hogy vádlottnak az a kijelentése: tegye el, nem kívánok érte semmit, csakis azt a magyarázatot engedi meg, hogy vádlott ily módon akart szabadulni cselekményének következményeitől, ha ezt a közhivatalnok feljelenti. A vád alapjául szolgáló telt eszerint bűncselekménynek, jelesül a Bik. 470. §-ában meghatározott megvesztegetésnek az ismérveit kimeríti. 1)7. Vádlottnak az a cselekménye, hogy valótlan tartalmú kötelezvényt készített, arra másnak s pedig a lekötött ingatlan tulajdonosának nevét ráhamisitotta, majd -annak igazolásául, hogy az aláírás valódi s az aláíró az ingatlant tényleg birtokolja, hatósági tanúsítást vezetett vagy vezettetett az okiratra és a szöveg alá a községi bíró és jegyző aláírását, nemkülönben a községi pecsétet reáhamisitotta vagy hamisittatta és ezt az okiratot kölcsön megszerzése végett banknál benyújtotta, a Btk. 392, §-a szerint minősülő közokirathamisitás. A hamis okirat készítése mint magánokirathamisitás a veszélyeztetett jogi érték egységénél fogva a súlyosabb beszámítás alá eső közokirathamisitásba beolvad. (Curia 1913 márczius 12. 1942/913. v. sz. a. IV. Bt.) A kir. Curia: A T. Péler vádlott és védőjének semmiségi panasza elutasittatik. Ellenben a kir. főügyész semmiségi panasza alaposnak találtatik: a kir. tábla ítéletének a T. Péter bűncselekményének minősítését tárgyazó része, a BP. 385. § ának 1. 6) pontja alapján, a 437. § harmadik bekezdése értelmében megsemmisíttetik; a T. Péter terhére megállapított bűncselekmény a Btk. 391. §-ábau meghatározóit és a 392. §-a szerint minősülő közokirathamisitás bűntettének minősíttetik és ezért a nevezett vádlóit a Btk. 392. és 399. § ok alapján, de a 92. §. alkalmazásával hat havi börtönre mint főbüntetésre, három évi hivatalvesztésre és politikai gyakorlatának ugyanily tartamú íellüggesztésére mint mellékbüntetésre ítéltetik. A kir. tábla Ítéletének egyéb részei érintetlenül hagyatnak.