Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 167 katonai kincstárral a Btk. 343. § ában meghatározott viszonyban nem állottak, nyilvánvaló, hogy a terhükre feníorgó lopás hivatal ból üldözendő bűncselekményt képez. A Sch. 1. védője panaszának a HP. 385. §-ának 1. a) ponijára alapított része, valamint a G. K. védőjének a panasza is alaptalan, mert a kir. Ítélőtábla az általa valóknak elfogadott tényekből helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy Sch. I. és G. K. vádlottak a töltényhüvelyeket vagyoni haszon végett szerezték meg, és hogy azoknak megvételekor tudták, hogy azok lopás büntette, illetve vétsége következtében jutottak eladóik kezéhez és ehhez képest a kir. ítélőtábla annak a felismerésében sem tévedett, hogy e két vádlott cselekménye a Btk. 370. §-ára való tekintettel bűncselekményt képez. A Sch. I. védője panaszának a BP. 385. §-ának 1. c) pontjára alapított része sem alapos, mert nevezett vádlott or­gazdaságban találtatott bűnösnek, ez a bűncselekmény pedig hiva­talból lévén üldözendő, magánindilvány visszavonásáról szó sem lehet. Az alaptalanoknak talált panaszok a BP. 437. §-ának negye­dik bekezdése értelmében elutasitandók voltak. A kir. lőügyész részéről bejelentett panasz azonban alapos. Ugyanis a kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott tények P. J.-ra nézve a Blk. 333. és 336. §-ának 3. pontja, valamint a BN. 48. §-a alá eső lopás bűntettének és B. E. vádlottra nézve a Btk. 333. és 336. §-ának 3. pontja alá eső lopás bűntettének az alkatelemeit magukban foglalják és minthogy a már előbb ki­fejtettek szerint lopás esetében a jogtalanul eltulajdonított dolgok tulajdonosa a sértett, az irányadó tényállás szeiint pedig a P. J. és R. E. vádlottak által ellopott töltényhüvelyek a katonai kincs­tár tulajdonát képezték — ebben az esetben — tekintet nélkül arra, hogy nevezett vádlottak a töltényhüvelyeket a szolgálatadó­juk : P. Gy. szállító birtokából vették el, sértettnek a katonai kincstár tekintendő és ehhez képest e két vádlottnak cselekménye, miután a katonai kincstárral a BP. 343. §-ában feltételezett viszony­ban nem álltak, nem magánindiiványra, hanem hivatalból üldö­zendő. Ezen megállapításon mit sem változtat az a körülmény, hogy a töltényhüvelyek ellopása folytán előállott kárt a szállítmányozó P. Gy. tartozik megtéríteni, mert ez a magánjogi kötelezettség a bűncselekmény által jogaiban sértett ezen minőségének meg­állapítását nem befolyásolhatja. Ezek szerint nyilvánvaló lévén, hogy az alsóbiróságok a BP. 385. §-ának 1. c) pontjában meghatározott anyagi semmi­ségi okot követtek el azzal, hogy P. J. és R. E. vádlottakat a

Next

/
Thumbnails
Contents