Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

162 Büntetőjogi Döntvénytár. dosság mellett sem sejthette, hogy Cs. János sértett az országút széléről dülöngése daczára le fog térni, s midőn ez bekövetkezett, vádlott a gépkocsit az országút másik szélére vezette olyképpen, hogy a gépkocsin ülők életének veszélyeztetése nélkül már tovább nem is mehetett, mert vagy a Buzaíalva felé vezető utmutaióba ütközött, vagy a gépkocsin az árokba zuhant volna. Ez a jogi döntés téves. Ugyanis tényként meg van állapítva, hogy vádlott a gépkocsival a meglehetős lejtős uton óránkinti 30 kilométer sebességgel haladt és 85 lépésnyi távolságból észrevette a gépkocsival szembe dülöngőzve jövő ittas sértettet. Már magában a vádlott ama tettében, hogy lejtős országúton, ahol a jármüvekkel való gyors közlekedés, sebes hajtás a balesetek megakadályozása végett általában, a gépkocsikkal pedig még azért is tiltva van, mivel ilyen uton a gépkocsinak biztos működése bizonytalan, a meg nem engedett óránkinti 30 kilométer sebességgel haladt, a büntetőjogi beszámítás alá eső gondatlanság felismerhető. Az ily lejtős uton ugyanis a gépkocsit vezetőnek kötelessége, még pedig tekintet nélkül arra : jön-e valaki az uton vele szembe vagy sem, a gépkocsi sebességét nyomban a lejtős ut kezdetén a lépésben haladó lófogatu kocsi sebességére mérsékelni. Ezt. a kötelességét vádlott elmulasztotta, bár előre láthatta, hogyha a lejtős uton meg nem engedett sebességgel halad, a baleset kikerülhetése és megakadályozása végett a gépkocsit, amennyiben szükséges, kellő időben megállítani képes nem lesz, ami be is következett s igy okozójává lett annak, hogy a gépkocsi sértettet elgázolta, minek következtében az nyomban meghalt. Fokozza a vádlott gondatlanságát az, hogy a gépkocsit azonnal amint meglátta, hogy vele szemben dülöngős, tehát meglehetősen ittas egyén jön, megállítani nem törekedett, mivel vádlottnak számítania kellett volna arra, hogy az ily ittas egyén a haladás irányát a tapasztalat szerint minden ok nélkül és gyakran változtatja s a kikerülése e miatt lehetetlen lesz. Ezakkel szemben tehát az, hogy sértett a haladás irányát megváltoztatta s vádlott ennekfolytán a gépkocsit az azon ülők veszélyeztetése nélkül már jobban az ul szélére nem vezethette, a gondatlanság szempontjából teljesen közömbös s a vádlott felelősségét meg nem szünteti s ekként kétségtelen, hogy az adott esetben a büntetőjogi beszámítás alá eső gondatlanság fenforog. Megsértették eszerint a Blk. rendelkezését az alsóbbfoku bíróságok azáltal, hogy vádlott tettében, illetőleg mulasztásában ezt fel nem ismerték s ezért a kir. főügyésznek a BP. 385. §-ának