Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

150 Büntetőjogi Döntvénytár. kapcsolatban a szabadságvesztési főbüntetéséről rendelkező része a BP. 385. §-ának l. b) pontjában megjelölt semmiségi okból megsemmisíttetik, és id. H. Imre vádlott a Btk. 232. §-ának második pontjába ütköző, s a 235. §. második pontja szerint minősülő és a 239. §. 3. pontja szerint hivatalból üldözendő erőszakos nemi közösülés bűntettében mondatik ki bűnösnek, és ezért a Btk. 235. §-a alapján, de a Btk. 92. §-ának alkalmazásával, főbüntetésül az Ítélet foganatbavételétől számítandó hat évi fegyházra ítéltetik, melyből azonban az 1912. évi május hó U-étől a mai napig tartó vizsgálati fogsága által kilencz hó a Btk. 94. §-a értelmében kitöltöttnek vétetik. Indokok: A kir. tábla ítélete ellen a koronügyész által is fentartott semmiségi panaszt jelentett be a kir. főügyész helyettese, a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján a vádtól eltérő minősítés miatt, a védő pedig a 385. §. harmadik pontja alapján a Btk. 92. §-ának nem alkalmazása miatt. A kir. tábla is a kir. törvényszékkel egyezően valónas fogadta el, hogy a sértett B. Ilona 1901. évi január 23-án született gyermekmenhelyi lelencz, gondozás és felügyelet végett a vádlott nejének volt kiadva, s a vádlott és neje közös háztartásában volt, amiből nem kiterjesztő, hanem a törvény czélzatának és helyes értelmének megfelelő magyarázat szerint következik, hogy a sértett nemcsak a vádlott nejének, hanem a vádlottnak felügyeletére is volt bizva, mert a közös háztartásban a férj lévén a családfő, kinek felügyeleti joga és ebből folyó kötelessége, az egyesek viszonyához képest, bár szűkebb vagy tágabb hatálylyal, de mégis a családi körbe s a háztartásba felvett minden egyénre kiterjed. Ennélfogva jogilag tévedett a kir. tábla, midőn a valónak elfogadott tényállás egyéb adatai mellett azt a következtetést vonta le, hogy a sértett nem tekinthető a vádlott felügyeletére bízottnak, s ennek a meghatározása a jogkérdés körébe tartozván, a kir. főügyész semmiségi panaszának helyt kellett adni s a kir. tábla ítéletének a rendelkező rész értelme szerint részben való megsemmisítésével a vádlott cselekményét a Btk. 235. §-ának második pontja alapján is kellett minősíteni s ebből folyóan a szabadságvesztési főbüntetését a fentebb felhívott büntetési tétel alkalmazásával bűnösségével arányos mértékben kiszabni A büntetés kiszabásánál a kir. tábla által is a kir. törvényszék ítéletéből felhívott és helyesen méltányolt enyhitő körülmények mellett súlyosító körülmény nem lévén, a Btk. 92. §-át alkalmazni kellett. A kir. tábla által kiszabott főbüntetés megsemmisíttetvén, ezáltal a védőnek a Btk. 385. §-ának harmadik pontjára alapi-