Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

148 Büntetőjogi Döntvénytár. Ezt az Ítéletet az ügyészségi megbízott és vádiott megoyugvással fogadták. Az ítélet a közalapítványi kir. ügyigazgalósággal kézbesítés utján közöltetvén, ennek kellő időben beadott felebbezését a pestvidéki kir. törvényszék mint másodfokú bíróság 1912 ápr. 25-én 3788. sz. a. hozott jogerős végzésével visszautasította azzal az indokolással, hogy a «magyar nemzeti múzeum nem tekinthető a m. kir. kincstár magánvállalatának, hanem a törvény szerint közintézet; képviseletére egyedül csak a kir. ügyészség jogosult ; s minthogy az a hozott ítéletben megnyugodott, a magyar nemzeti múzeumnak mint pótmagánvádlónak külön felebbezési joga nincs.» Ezzel a kijelentéssel, valamint az arra alapított rendelkezéssel a kir. törvényszék a törvényt megsértette. A magyar nemzeti múzeum a törvény alapján létesített országos intézet, mely a vallás- és közoktatási m. kir. miniszter hatósága és kormányzata alatt áll ugyan, de mint kizárólag tudományos és közművelődési czélokra rendelt, állandóan és önállóan szervezett berendezés, kétségkívül jogok és kötelezettségek alanya lehel, tehát jogi személyiséggel van felruházva. A magyar nemzeti múzeumnak az a joga, melynél fogva a Magyarországon készült nyomdatermékek köteles példányainak beszolgáltatását követelheti és a mulasztót a beszolgáltalási kötelesség utólagos teljesítésére záros határidő kitűzése mellett felszólíthatja, az 1897. évi XLI. tcz 1. és 11. §-ain alapul, mely törvény a beszolgáltatás elmulasztását pénzbüntetéssel büntetendő kihágásnak nyilvánítja. (12. §.) Már ebből is következik, hogy a magyar nemzeti múzeum a köteles példányok beszolgáltatásának elmulasztása által jogaiban sérelmet szenved; s hogy ennélfogva az idézett törvényczikk 12. §-ában körülirt kihágás esetében a BP. 13. §-ának hatodik bekezdése értelmében sértettnek tekintendő, még pedig annál is inkább, mert a magyar nemzeti múzeum figyelemmel a kihágás miatt kiszabolt pénzbüntetés hovaforditására, valamint a kihágás elkövetőjének a pótolt példány vételárában való elmarasztalására vonatkozó törvényes rendelkezésekre (12. §. utolsó bekezdése és 14. §) a kihágás elkövetése által vagyonilag is érdekelt. A BP. 47. §-a szerint a sértett jogi személy helyett azok képviselhetik a magánvádat, akik az illető jogi személyt magánjogi viszonyaiban képviselik. Minthogy pedig a vallás- és közoktatásügyi és az igazságügyi m. kir. miniszterek által az 1897. évi XLI. tcz. végrehajtása tárgyában 1898. évi február 1-én 5720. sz. a. kibocsátott