Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

132 Büntetőjogi Döntvénytár. hogy a magánvádló külföldi czégnek bejegyzett magyarországi képviselője 1911. évi márczius hó 16 áig di\ Sz. Richárd budapesti ügyvéd volt; az 1911. évi február hó 24-én és 25-én iktatott feljelentéseket azonban nem ő, hanem a magánvádló nevében dr. U. Lajos budapesti ügyvéd adta be. Az 1895:XLI. tcz. 5. §-a szerint azon külföldi, kinek czége az országban bejegyezve nincs, csak azon esetben érvényesítheti a törvény alapján jogait, ha megfelelően meghatalmazott képviselőt nevez, ki a magyar korona területén lakással bir és akinek neve és lakása, valamint a képviseletben történt változás, az uj képviselő meghatalmazásának bemutatása mellett, a lajstromozó hatóságnál a védjegylajstromba leendő feljegyzés végett bejelentendő. Minthogy pedig az emiitett lajstrom-kivonat tanúsítása szerint dr. U. Lajos a magánvádló czéget csak 1911. évi márczius hó 16-ától fogva képviseli s igy annak jogait ezen napig csakis dr. Sz. Richárd képviselhette volna; minthogy továbbá a magánvád alapjául szolgáló kihágás elkövetésétől, illetve a tudomásra jutástól, vagyis 1910. évi november hó 25—28-ától 1911. évi márczius hó 16-áig a Rtk. 112. §-ában megállapított három hónapi inditványi határidő lejárt, a vádlottakat kellő időben előterjesztett magánvád hiányában, a bűnvádi eljárás megindítását kizáró okból felmenteni kellett. A kir. törvényszék az indokolásban tett ezzel a kijelentéssel és az arra alapított rendelkezéssel a törvényt megsértette. A védjegyek oltalmáról szóló 1890:11. tcz.-nek a védjegybitorlásokról rendelkező III. fejezete ugyanis azok fogalmának, elkövetési módjának és inditványi minőségének meghatározása mellett, a bűncselekmény ismétlésének megakadályozására tehető intézkedéseket, a kártérítés érvényesítését, az eljárásra hivatott biróság megjelölését, az ítélet közzétételét és az előzetes kérdések eldöntését illetően tartalmaz szabályokat s az ezekre a rendelkezésekre vonatkozó módosításokat az 1895. évi XLI. tcz. 8—12. §-ai foglalják magukban. Ámde sem az 1890:11. tcz., sem az ezt részben módosító és kiegészítő 1895: XLI. tcz. nem vonta intézkedési körébe a magáninditvány előterjesztésének, a vád képviseletének, valamint egyáltalában a sértett felet és a magánvádlót a bünperben illető jogoknak és ezek gyakorlási módjának szabályozását, amiből következik, hogy mindezeket illetően a büntetőtörvénykönyvnek és a bűnvádi perrendtartásnak idevonatkozó rendelkezései az irányadók. Ennek a megállapításnak további folyományaként jelentkezik annak felismerése, hogy az 1895: XLI. tcz. 5. §-ának az a sza-