Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

126 Büntetőjogi Döntvénytár. miután az elidegenített ingók értékét (944 K) meghaladó összeget (1093 K 61 f) fizetett a befolyt vételárból, szándéka nem a zár alá vett ingóknak a foglalás alól történő elvonására irányult. A kir. táblának ez a felfogása azonban téves. A birói foglalás által a zár alá vett dolog tulajdonosa a dolog feletti szabad rendelkezési jogát elveszti; a foglaltató hitelező jogot szerez ahhoz, hogy követelése a zár alá vett lárgyból egészben vagy a végrehajtási törvény szabályai szerint részben kielégítést nyerjen ; vádlott védekezése tehát csak akkor volna figyelembe vehető, ha a lefoglalt s általa bíróságon kivül eladott ingók vételárát teljesen és az említett szabálynak megfelelően adta volna át a végrehajtátóknak, minthogy azonban tényként van az is megállapítva, hogy vádlott önkényesen fizetett hitelezőinek, két hitelezőjét csak részben elégítette ki, egy hitelezőjének pedig mitsem fizetett, ezek elől a hitelezők elől tehát a kielégítési alapot tudatosan elvonta, az árverést ekként meghiúsította : ezekből következik, hogy vádlott a terhére rótt cselekményt szándékosan követte el, ennélfogva bűnössége a kir. tábla Ítéletének megsemmisítésével megállapítandó volt. A büntetés kiszabásánál figyelembe vette a kir. Curia a kir. törvényszék Ítéletében felsorolt enyhítő körülményeket. 74. A BP. 518. §-ának harmadik bekezdésében foglalt szabály csak azt jelenti, hogy az összbüntetés tárgyában az esküdtbíróság birói tagjai, az esküdtek mellőzésével határoznak; de nem magyarázható akként, hogy a törvény az eljáró bíráknak az esküdtbíróság birói tagjaival való személyazonosságát kívánja. (Curia 1913 január 29. 162/013. sz. a. I. Bt.)