Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

104 Büntetőjogi Döntvénytár. ban. Minthogy pedig a Btk. 270. §-ának 2. pontja csak abban az esetben alkalmazható és a bűnvádi eljárás hivatalból, de felhatalmazás folytán való megindításának az idézett §. világos rendelkezése, valamint a kir. Curiának számos esetben tett kijelentése szerint csak akkor van helye, ha közhivatalnok ellen hivatali kötelességére vonatkozóan állíttatott olyan tény, mely valódisága esetén bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után, nyilvánvaló, mikép a jelen esetben, melyben ilyen tényállás nem forog fenn, a Blk. 270. §. 2. pontjának alkalmazhatósága ki van zárva. Nem indokolhatja a most idézett törvényes rendelkezés alkalmazhatóságát a Btk. 262. §-ára való hivatkozás sem. Ez a szakasz a rendestől eltérő súlyosabb büntetési tételt tartalmaz arra az esetre, ha a rágalmazás vagy becsületsértés nyilvánosan a törvény által alkotott testületek, hatóságok, vagy azok küldöttségei, tagjai ellen követtetett el; de mit sem változtat a Btk. 261. §-ának azon meghatározásán, mely szerint a becsületsértés meggyalázó kifejezések használatában áll; amiből folyik, hogy a Btk. 270. §-ának 2. pontja, az ennek feltételét képező tényállítás hiányában, a Btk. 262. §-a alá eső becsületsértés esetében sem nyerhet alkalmazást. Ezek szerint a jelen esetben nem hivatalból, hanem a sértett fél indítványára üldözendő becsületsértés képezvén a vád és az eljárás tárgyát, az alsóbiróságok határozatai, melyekkel a vád tárgyává tett becsületsértés a Btk. 270. §-ának 2. pontja értelmében hivatalból üldözendőnek mondatott ki és a bűnvádi eljárás törvényes vád hiánya indokából megszüntettetett, törvénysértők. Törvénysértő végül a kir. Ítélőtáblának az az intézkedése is, melylyel a jelen ügyet további illetékes eljárás végett a budapesti kir. büntetőtörvényszékhez, mint rendes bírósághoz utasította, mert a jelen esetben állami főgimnáziumi tanár, tehát a Btk. 461. §-ában meghatározott közhivatalnok ellen nyomtatvány utján elkövetett becsületsértés képezvén az eljárás tárgyát; minthogy olyan körülmény, mely a Btk. 264. §-ának alkalmazását vonná maga után, fel sem hozatott, az eljárásra az 1897 : XXXIV. tcz. 16. §-ának második bekezdése értelmében az esküdtbíróság hivatott. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslalát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani; egyúttal pedig a budapesti kir. büntető törvényszék által hatáskörének túllépésével, 1912. évi január hó 30-án 5452. sz. a. hozott Ítéletét a BP. 442. §-ának utolsó bekezdéséhez képest megsemmisíteni és az ügyet az illetékes bírósághoz utasítani kellett.