Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 89 feltűnő aránytalanság mutatkozik; de B. K.-nak fentebbi véde­kezésével szemben az indokolásban nem sorolja fel a tényeket, melyekre a rendelkező részben foglalt megállapítását alapítja. Egyáltalában a törvényszék ítéletének ténymegállapítását tartalmazó első részében, amit a kir. tábla is elfogadott, nincs megállapítva az, hogy B. K. az uzsorás ügylet megkötésénél személyesen közremüködött-e vagy sem. Ezt közömbösnek jelentve ki, azt a fontos kérdést, hogy vádlott akkor, midőn a kölcsönügy­let megköttetett, Budapesten tartózkodott-e vagy sem, a törvény­szék is arra a helytelen jogi álláspontra helyezkedik, hogy vád­lott mint a szövetkezet ügyvezető igazgatója, az ügyek menetéért akár jelen volt azok elintézésénél, akár nem, jogilag felelős és azért, valamint azon alapon, mert a kölcsönügyletet utólag hely­benhagyta és lejáratkor a kölcsönt prolongálta, ismeri fel vád­lottnak bűnösségét. De a prolongálást illetőleg sem állapítja meg azt, hogy a kölcsön feltételeit, vagyis annak uzsorás jellegét a prolongáláskor tudta-e B. K. vagy sem. Minthogy a kir. táblának ténymegállapítása és jogi indoko­lása alkalmas lehet ugyan a vádlott magánjogi felelősségének meg­állapítására, de az uzsora megállapítására s a bűnösséget meg­állapító ítéletek felülvizsgálatára a ténymegállapítás nem alkal­mas, mert a fentiek szerint az alsóbirósági ítéletekben hiányos a ténymegállapítás s így az anyagi törvény megfelelően nem alkalmazható: ennélfogva a rendelkező rész értelmében kellett határozni. 54. A bank fiókintézetének helyettes pénztárnoka az ugyanezen intézetnél szolgai minőségben alkalma­zott vádlottnak megolvasás végett pénzcsomót adott át; a vádlott ezt a pénzt, mely a bank tulajdonát képezte, elsikkasztotta. Sikkasztás esetében a sér­tett a jogtalanul eltulajdonított dolog tulajdonosa lévén, a vádlottnak cselekménye csakis a bank kép­viseletére jogosított részéről tett indítvány folytán lett volna bűnvádi eljárás alá vonható. (Ouria 1912 január 22. 514/4913. sz. a. II. Bt.) A kir. Ouria: Mindkét alsóbbfoku bíróság Ítélete a BP. 385. §. i. c) pontja alapján megsemmisittetik és vádlott a BP. 326. §. 4. pontja alapján a vád alól felmentetik.

Next

/
Thumbnails
Contents