Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 71 Végül a kir. főügyész semmiségi panaszának érdemi felülvizsgálása mellőztetik. Indokok: A kir. tábla Ítélete ellen annak kihirdetésekor semmiségi panaszszal élt a kir. főügyész helyettese a BP. 385. §-ának 2. pontja alapján, mert a kir. tábla helytelenül alkalmazta a Btk. 93. §-át s igy nem tartolta meg a büntetési tételt, midőn fegyház helyett börtönt állapított meg, s a vádlottra a Btk. 92. §-ának alkalmazása nélkül egy évi börtönt szabott ki. Ezt a panaszt a koronaügyész is föntartotta. A másodfokú ítéletnek a kir. törvényszéknél történt kihirdetésekor pedig semmiségi panaszt jelentett be az ellen a vádlott azért, mert magát ártatlannak érzi. Az utóbbi bejelentés tartalma szerint a BP. 384. és 385. §-aiban megjelölt semmiségi okok egyike alá sem vonható, de annak értelmére a vádlott védelméből sem lehet következtetni, mert lényegében csak a terhére rótt tények tagadásával és más a kir. tábla által valónak el nem fogadott tények állításával védekezett, erre pedig egymagában a BP. 437. §-ának első bekezdéséhez képest, semmiségi okot alapítani nem lehet: eunélfogva a vádlottnak a semmiségi ok kellő megjelölése nélkül használt panaszát a BP. 434. §-ának harmadik bekezdése értelmében vissza kellett utasítani. A kir. főügyész részéről érvényesített semmiségi panasz a törvényen alapul s vissza nem utasítható, s a büntetés kiszabásánál tévedett is a kir. tábla ; de ezt a panaszt érdemileg felülvizsgálni azért nem kellett, mert mindkét alsóbbfoku bíróság ítéletében a minősítésre nézve a vádlott sérelmére szolgáló, s ekként a BP. 385. §-ának utolsó bekezdése alapján hivatalból figyelembe veendő semmiség eset forogván fenn, mindkét alsóbbfoku bíróság ítéletét a minősítés kérdésében s ebből íolyóan a büntetést megállapító részükben is meg kellett semmisíteni s ehhez képest a vádlott büntetését is itt uj alapon, önállóan kellett kiszabni, a főügyész semmiségi panasza tehát tárgytalanná vált. Mindkét alsóbbloku bíróság ugyanis a vádioltat az üzletszerűség megállapításával ötrendbeli üzletszerűen elkövetett bűncselekményben mondta ki bűnösnek ; tekintve azonban, hogy az üzletszerűség helyes fogalma szerint, már önmagában hasonnemü cselekmények folytatólagos elkövetésére s ily módon való nyerészkedésre szolgáló állandóbb elhatározást, valamint ennek kisebbnagyobb mértékben való fokozatos megvalósítását feltételezi, s a törvényben ehhez fűzött magasabb büntetési tétel, csak erre az üzletszerűséget megállapító elhatározás és cselekmények ösz-