Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 63 tása s azoknak bizonyos időpontban való közreadása is megállapíthatja az izgatás vétségéi. (Ouria 1912 deczember 18. 8603/1912. sz. a. I. B. t.) A kir. Ouria: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: Az esküdtbíróság-! Ítélet ellen a vádiolt és védője a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján jelentellek be semmiségi panaszt és fentartotlák a BP. 384. {j-ának 9. ponija alapján érvényesített semmiségi panaszt is. A semmiségi panasz azonban minden irányban alaptalannak találtatott. A védelem ugyanis kérte a főtárgyalás elnapolását még pedig abból az okból, mert a «Jobbagia» czimü munkának hiteles fordítása sem a vádlottal sem a védővel nem közöltetett s igy annak helyessége iránt meggyőződést nem szerezhettek; továbbá mert a vád az egész könyv tartalmára kiterjesztetvén, a védelem az idő rövidsége miatt kellőleg előkészíthető nem volt. Az esküdtbíróság az indítványt elutasítván, ezen határozat ellen a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján van semmiségi panasz érvényesítve. Tekintve azonban, hogy a vádiratban az egész könyv tartalma tétetett vád tárgyává s a vádhatározat is ilyen értelemben hozatott meg, vádváltoztatásról tehát szó sem volt: az esküdtbíróság a BP. 318. §-ának rendelkezését nem sértette meg, amikor a tárgyalás folytatását rendelte el. A hiteles íorditás pedig az iratoknál lévén, az a védelem részéről kellő időben megtekinthető volt, de különben is a hiteles íorditás a főtárgyaláson fel is olvastatott s annak helyessége kifogás alá nem vétetett, e tekintetben tehát jogsérelem fenn nem foroghat. A védelem annak bizonyítására, hogy a (dobbagia» cz. mü tartalma a történeti hűségnek megfelel s igy az izgatást nem tartalmazhat, szakértők kihallgatását indítványozta. Az esküdtbíróság az indítványt elutasítván, a védelem ezen határozat miatt a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt. Ez a panasz is alaptalan, mert hogy valamelyik nyomdatermék valamely bűncselekmény tényálladékát felöleli-e vagy sem, ahhoz szakértők meghallgatása nem szükséges, mert azt az itélő bíróság maga mérlegeli, bírálja meg ; az pedig, hogy valamely irodalmi mü a történeti hűségét megközelíti, vagv történelmi müvekből vesz át idézeteket, az izgatás vétségének tényálladékát ki nem zárja, mert a való tényeknek czélzatos csoportosítása s azoknak bizonyos időpontban való közreadása is megállapíthatja az izgatás vétségét.