Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. pénzbüntetésre; a közcsend elleni kihágásért pedig a Kbtk. 22,, illetne 2.V. §-a alapján egy napi fogházra mint fö-, és behajthatatlanság cselén további egy napi fogházra átváltoztatandó husz korona pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre ítélte el. A vádlottra a becsületsértés vétségeért kiszabott tiz korona pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztés-büntetés a jelen esetben, figyelemmel a közcsend elleni kihágás törvényes büntetésére, elzárásban lett volna megállapítandó. (Ouria 1912 deczember 17. 8593/912. sz. a. I. Bt.) A kir. Ouria: A koronaügjész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a balázsfalvai kir. járásbíróság fentidézett keletű és számú ítéletével megsértette a törvényt annyiban, amennyiben a M. P. vádlottra a kih. Btk. 41. §-ában meghatározott közcsend elleni kihágás miatt főbüntetésképp kiszabott szabadságvesztés-büntetést fogházban állapitolta meg es a mellékbüntetésképp kiszabott husz korona pénzbüntetést behajthatatlanság esetére fogházra átváltoztaltatni rendelte. Egyúttal pedig a kir. járásbíróság által 1911. évi szeptember hó 26-án 1911. B. 428/4. sz. a. hozott Ítéletnek most jelzett rendelkezései, valamint a nevezett vádlottra a Bik. 261. §-a alá eső becsületsértés vétségeért kiszabott tiz korona pénzbüntetésnek behajthatatlanság esetén egy napi fogházra átváltoztatására vonatkozó rendelkezése hatályon kivül helyeztetnek; vádlott főbüntetése a közcsend elleni kihágás miatt egy napi elzárásban ; a mellékbüntetésképp kiszabott husz korona pénzbüntetést, valamint a becsületsértés vétségeért kiszabott tiz korona pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztés-büntetés pedig egyegy napi elzárásban állapittatik meg. Az ítéletnek egyéb rendelkezései érintetlenül hagyatnak. Indokok: A S. B. m—i lakos, pályafelvigyázó panaszára M. P. ugyanottani lakos, csordapásztor ellen folyamatba tett tett bűnvádi ügyben elsőfokulag eljárt balázsfalvai kir. járásbíróság 1914. évi szeptember hó 26-án 1911. B. 428/4. sz. a. hozott, a felek megnyugvása folytán nyomban jogerőssé vált, ítéletével megállapította, hogy M. P. nevezett panaszlót M—n 1911. évi július hó 19-én tolvajnak és piszkosnak nevezte s házának felgyujtásával fenyegette. Ezen tényállás alapján a kir. járásbíróság vádlottat a Btk.