Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)
48 Büntetőjogi Döntvénytár. törvényszék előtt történt kihirdetése alkalmával a közvédő által bejelentett semmiségi panaszhoz csatlakozott. A semmiségi panaszok a BP. 385. §-ának 1. a) pontjára nézve alaptalanok, mert az alsófoku bíróságok a megállapitoit tényállásból helyesen vonták le azt a következtetést, hogy vádlottak tettei a Btk. 386. §-ában meghatározott bűncselekmény ismérveit kimerítik. Ugyanis abból a tettből, hogy üzletének áruit, ezáltal raktárát majdnem egészben kimerítve A. Miklós vádlott elzálogositotla, a visszaváltott árut elrejtette, s annak kézalatt való kiárusítása is megkezdetett; hogy A. Miklósné szül. F. Katicza vádlott a kintlevő követelésekről feljegyzéseket tartalmazó üzleti könyvet elrejtette, figyelemmel az elkövetés idejére s egyéb körülményeire, felismerhető, hogy e lettek által, a sorrend szerinti kielégítést követelő hitelezőknek károsítása vétetett czélba s ez a czélzat meg is valósittatott. mert a hitelezők nem jutottak kielégítéshez ; felismerhető továbbá a károsításnak czélzala A. Miklósné szül. F. Katicza vádlott tettéből, mert az alsófoku bírósági Ítéletekben részletesen kifejtetlek szerint, ez a vádlott is a tettet a bekövetkező végrehajtás előtt, a kintlévő követelések eltitkolása végett követte el. A. Miklós vádlottnak védője által felhozoitak szerint a Blk. 386. §-ában meghatározott bűncselekmény tényálladéka nevezeit vádlott ellen azért nem volna megállapítható, mert ezt a bűncselekményt csak az adós hitelezőjével szemben követheti el, vádlott pedig az A. Miklós és társa czég tulajdonosainak csak az üzletvezetője volt. Azonban a bűncselekményt alkotó teltek, a bűnvádi eljárásban az anyagi valóságnak megfelelően állapitandók meg, s az anyagi büntetőtörvény rendelkezései erre alapitandók. Ennek megfelelően pedig az a körülmény, hogy az A. Miklós és társa czég tulajdonosául a czégjegyzékbe nem a vádlóit, hanem A. Sándor, utóbb S. Győzőné szül. A. Róza volt bejegyezve, nem szolgálhatott akadályul annak a megállapításnak, hogy A. Miklós vádlott a névleges üzletvezetője volt a czéenek és az üzletnek valóságos tulajdonosa, aki tehát a hitelt a czégjegyzékbe nevezett tulajdonosok nevében ugyan, de a saját javára vetle igénybe. Ebből folyóan pedig a végrehajtás is, amennyiben ez szükségképpen a vádlott tulajdonát képező üzleti vagyonra is volt vezetendő, a vádlott ellen volt bekövetkezendő. A védekezésben felhozottak tehát ezeknél fogva, de azért sem birnak alappal, mert a védekezés elfogadása sem zárná ki a bűnösségnek más irányban, jelesül a Btk. 69. §-a 2. pontja szerinti bünsegédi bünrészességnek megállapítását.