Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 6. kötet (Budapest, 1913)

Büntetőjogi Döntvénytár. 7 hivatalnokoknak a végett adtak, hogy azok kötelességeiket megszegjék : ezt az ellenmondást elenyésztette a kir. Curia akkor, mikor a másodfokú Ítéletnek K. Gy. és K. G.-ra vonatkozó részét megsemmisítette és nevezett vádlottakat bűnösöknek mondotta ki abban, hogy hivatali kötelességeik megszegésével járó cselekményért vagy mulasztásért ajándékot vagy jutalmat fogadtak el. Ami pedig a védelem részéről ezeknek a vádlottaknak valamint K. I., M. P., N. I., Zs. A., G. .1. és K. J. érdekében a Btk. 400. §-ában meghatározott okiralhamisitás megállapítása ellen felhozott érvelést illeti, a kir. Curia a védelem álláspontját anynyiban osztja, hogy nem tekinti e büntetendő cselekményt megvalósitottnak az által, hogy nevezett vádlottak szándékosan közreműködtek abban, hogy a vizsgaengedélyekbe és iskolai bizonyítványokba a képesítetteknek jogai vagy jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tények vezettettek be. E köziratok ugyanis, amennyiben a magántanulók erkölcsi magaviseletéről tesznek bizonyságot, tartalmilag valótlanoknak egyáltalán nem bizonyultak, a vizsgázók helyi illetőségének igazolására pedig egyáltalán nem alkalmasak és mint ilyenek egyfelől nem valótlan, másfelől nem oly tényeket igazollak, amelyek a vizsgázók jogsi vagy jogviszonyainak lényegére vonatkoznak. Mindazonáltal el kellett utasítani a felsorolt vádlottaknak a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján a bűnösség megállapítása miatt bejelentett semmiségi panaszát, mert az alsóbiróságok tényként megállapították, hogy vádlottak szándékosan működtek közre abban, hogy a budapesti kerületi elöljáróságok által kiállított illetőségi, tartózkodási és erkölcsi bizonyítványokba azok a valótlan tények vezettessenek be, hogy a vidéki illetőségű folyamodók budapesti illetőségűek, illetőleg hoszszabb idő óta a fővárosban tartózkodnak. Ezekből a ténybeli megállapításokból pedig az alsóbb bíróságok jogi tévedés nélkül következtetlek a Btk. 400. §-ának első bekezdésében foglalt bűncselekmény fenntorgására. Minthogy pedig az alsóbiróságilag megállapított tényekből a cselekmény indokára vont következtetés hasonlóan megáll: az okirathamisitás minősített esetének megállapítása sem esik kifogás alá. Vádlottak cselekményének minősítését a Kbtk. 71. §-ának alapján a kir. Curia azért tekintette kizárlnak, mert az ott körülirt czélzat — alkalmazás, eltartás vagy segélynyerés — nem állapithaló meg otl, hol magasabb képesítés megszerzése hivatali alkalmazás czéljából indokolta az okiratok meghamisítását, ahol tehát a magánérdek jogellenes előmozdításával együtt járt a köz-, illetve állami érdek lényeges sérelme. E szerint a