Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 6. kötet (Budapest, 1913)

Büntetőjogi Döntvénytár S lalnoknak tekintendő és mint ilyen az emiitett szabályzat .30. §-a szerint a jelentkezők által fizetett magánvizsgálati dijakat nemcsak felvette és kezelte, hanem azokat csak részben vezette be a bevételek bejegyzésére és ellenőrzésére szolgáló könyvbe : a kir. Curia tekintettel volt arra, hogy a hivatali sikkasztásnak a Blk. 463. §-ában meghatározott minősített esete csak akkor forog fenn, ha a tettes a felfedezés meghiúsítása vagy megnehezítése czéljából a bevételek bejegyzésére vagy ellenőrzésére szolgáló könyvbe, számlába vagy jegyzőkönyvbe hamis tételt jegyzett vagy a bejegyzett tételt meghamisította, de nem terjed ki arra az esetre, midőn a közhivatalnok a felfedezés meghiúsítása vagy megnehezítése czéljából hiányosan és hézagosan vezeti a bevételek bejegyzésére vagy ellenőrzésére szolgáló valamely könyvet. Ennélfogva a kir. Curia, miután megállapította, hogy vádlott mint közhivatalnok a hivatalánál fogva kezeihez letett pénzt elsikkasztotta: a cselekményt csakis a Btk. 462. §-a és pedig e szakasz első bekezdése alapján azért minősítette, mert a nyugta szelvénykönyv és a B. M. által a magánvizsgálatokról vezetett anyakönyv hiányos és rendetlen kezelése folytán szabatosan meg nem állapitható, vájjon az elsikkasztott vizsgadijak 1000 K-t tulhaladnak-e vagy csak megközelitnek és ezért a vádlottra nézve kedvezőbb eshetőségre kellett tekintettel lenni. A büntetés kimérésénél a kir. Curia tekintettel volt vádlott hivatali állásának minőségére és súlyosítóként mérlegelte, hogy vádlott, aki állásánál fogva hivatott volt a fiatalságnak nemcsak szellemi kiképeztetésére, hanem erkölcsi irányítására, e hivatásával éppen ellenkező irányban magaviseletével például szolgált, másfelől azonban a kir. Curia enyhítőkként mérlegelte a fővárosi hatóság részéről gyakorolt hivatali ellenőrzésnek az alsóbb bírósági ítéletekben megállapított feltűnő fogyatékosságát és az okozott kár teljes megtérítését, végül még a bűnösség megállapításának különös súlyos következményeit vádlott társadalmi állására. Ezek a tekintetek arra indították a kir. Curiát, hogy vádlott büntetését a rendes büntetési kereten alul szabván ki, a börlönbüntetésnek legkisebb mértékét alkalmazta. II. K. Gy. és K. G.-ra vonatkozólag alaposnak kellett felismerni a kir főügyésznek a BP. 385. §-áuak 1. b) pontjára alapított semmiségi panaszát abban a terjedelmében, amelyben azt a koronaügyész a tárgyaláson képviselte. A tábla ugyanis tényként megállapítván, hogy vádlottak mindegyike elfogadta azokat az összegeket, melyeket T. A.-né, illetőleg V. B. nevezett vádlottaknak a végből adott, hogy ezek hivatali kötelességüket megszegjék : egyúttal meg kellett állapítani azt is, hogy mindkét vádlott cselekménye a Btk. 465. §-ának első bekezdésének második