Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

XLVI " Tartalom mulató. Lap 50. §. 83. Károsítás alatt a Btk. 379. §-a, illetve a BN. 50. §-a értelmében csak tényleges vagyoncsökkentés érthető. Azzal, hogy vádlott a sértett félnek a sikkasztás által okozott kár fedezésére egy olyan ingatlant engedett át, mellyel joghatályosan már nem rendelkezhetett, vádlott nem károsította meg sértettet _ __ ..„ _ ~ - .... _ — .... 148 91. Vádlott ámítással elhitette a sértettel, hogy a telkén kincs van elásva, melyet szellem őriz, de ennek etetésével és felöltöztetésével a kincs megszerezhető ; ez a tévedésbe ejtés arra való tekintettel, hogy vádlott a babonára hajlamos sértett hiszékenységét az egyéniségéhez mért ámításra használta fel: fondorlattal történt.„ .... _.. .... „ „ .„. .„. „ 161 92. Vádlott a sértettel, aki vádlottat a fakírok titokzatos és természetfölötti tudományába beavatottnak hitte, ebben a tévhitében nemcsak megerősítette, hanem tovább is ámította akképpen, hogy fakirnak és az egész világot behálózó fakir szervezet tagjának és olyan személynek adta ki magát, akinek módjában van sértettet is ebbe a szervezetbe bejuttatni; ez a tévedésbe ejtés arra való tekintettel, hogy vádlott a sértett hiszékenységét, beteges képzelődését és a miszticzizmusra való hajlamosságát annak egyéniségéhez mérten megfelelő módon és eszközökkel használta fel: fondorlattal történt _ _ .... .... .... .... _ _ 162 v224. A Kbtk. 79. §-a a varázsolással, szellemidézéssel s hasonló szemfényvesztésekkel való üzletszerű foglalkozást tiltja; rendelkezései tehát nyilván nem terjednek ki arra az esetre, midőn a cselekmény állal határozott jogtárgy sértetik vagy veszélyeztetik. Mikor a vádlott ily cselekménynyel a babonás sértettet megtévesztette ugy, hogy ez ennek folytán rendelkezett pénzével oly módon, hogy azt a vádlottnak átadta, csalás forog fenn _ __ _ „ _ _ .„. 364 Sajtótörvény. (1848:XV1II. tcz.) 13. §. 136. III. Annak a körülménynek a bizonyítása, hogy a vádlott mily forrásokból meritette önálló irodalmi müvének tartalmát, az ő sajtójogi felelősségén mit sem változtat .... .... _ „. _ _ .... 225 141. Sajtótörvényünk czélzata, amint ezt a 13. és 33. §-okban felállított fokozat mutatja, az, hogy nyomtatvány utján elkövetett bűncselekményekért elsősorban mindig a szerző vonassék felelősségre. Csak ha a szerző «nem tudatnék*; (13. §.) vagy ((felelősségre nem vonattathatnék» (33. §.), irányulhat az eljárás a sorrendben következő személy ellen. Midőn tehát valaki a sajtóközlemény szerzőjének, kit a törvény elsősorban nyilvánít tettesnek, segítséget nyújt arra, hogy az üldözés ellene ne irányulhasson, hanem oly személy ellen, ki se nem szerző, sem másodsorban nem felelős, hanem mint jelen esetben, álszerző: az megvalósítja a Btk. 374. §-ának tényálladékát, mert a törvényes megtorlást akadályozza, a melyet e §. követel „ .... .„. „ .... .... 241 226. III. Az 1848: XVIII. tcz. 13. és 33. §-ai csak azt zárják ki, hogy a törvényben felállított fokozatok különböző helyein megnevezettek vonassanak együttesen, vagy a fokozat rendjétől eltérőleg felelősségre, de nincs kizárva az, hogy az ugyanazon fokozaton állók, amennyiben a cselekményt együtt vagy közösen követték el, a Btk. 70. §-a szerinti tettestársakként fogassanak bünvád alá „ .„ 368