Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

128 Büntetőjogi Döntvénytár. teteit vád alá, a bíróságot egyáltalában nem akadályozhatta abban,, hogy a cselekmény jogi minősítését illetően a vádhatározat minősítésétől, különösen mikor vádmódositás is történt, eltérjen. B. Ármin védő a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panaszát ugyancsak azzal indokolja, hogy az esküdtek határozatában H. Máriára vonatkozóan bűncselekmény tényálladéka nincsen, mert a kérdésbe nincsen belefoglalva az elkövetési cselekménynek, vagy tettnek eleme. Minthogy azonban ebben a tekintetben már kifejtett jogi álláspont szerint ennek a panasznak az alaptalansága már kimutattatolt, ezt a panaszt is el kellett utasítani. J. Aladár és V. Antal vádlottakat illetően pedig helyesen mellőzte az esküdtbíróság a Btk. 92. §. alkalmazását, mert J. Aladár vádlottal szemben az a körülmény, hogy H. Mária befolyása alatt cselekedett és hogy beismerő vallomást tett, egyáltalában nem olyan nyomatékos körülmény, amely még súlyosító körülmény hiányában is, a büntetés rendkívüli enyhítését indokoltá tenné. V. Antal vádlottnál mérlegelt az az enyhítő körülmény, hogy büntetve még nem volt, nagy nyomatékkal egyáltalában nem bír s igy nincs elegendő ok arra, hogy a biróság az ő büntetését különös enyhe módon állapítsa meg. Az alaptalannak talált semmiségi panaszok ezekhez képest elutasitandók voltak. 69. Nem mellőzhető a vádlott elmebeli állapotának megfigyelése (BP. 2U6. §.), ha a törvényszéki orvosnak a főtárgyaláson tett ama nyilatkozatából, hogy a vádlottat testileg és lelkileg fejlettlennek találta, nála az előrelátásnak legkisebb fokát sem vette észre, sőt normális gondolkodásúnak sem tartja, gyanuok merült fel arra nézve, hogy vádlott a beszámithaióságot kizáró vagy korlátozó elmezavarban szenved. (Curia 1911 febr. 15. 1127/911. sz. a. III. Bt.)