Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár. íl'.l !). pontja alapján megsemmisíttetik és ulasittatik az esküdtbíróság, hogy vegye ki a vádlott által felajánlott bizonyítékokat arra nézve, hogy a főmagánvádló az auraniai perjel birtokának közvetítéséért 80,000 K-t kapott s azután H. G. vádjaira nézve hozzon ujabb határozatot. Egyúttal a H. G. által nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt folytatott bűnügy elkülönittetik. A H. R vádjára folytatott ügyben a vádlott főbüntetése hét napi fogházban és 60 K pénzbüntetésben állapittatik meg, mely pénzbüntetés behajthatatlanság esetén három napi fogházra lesz átváltoztatandó. Egyebekben az esküdtbíróság ítélete hatályban marad azzal, hogy közzététel tárgyát a jelen ítélet képezi. Indokok: A BP. 385. § ának 1. a) pontjára alapított semmiségi panasz, mint törvényszerűen meg nem jelölt, a BP. 434. § a értelmében azért volt visszautasítandó, mert a bejelentők nem neveztek meg semmiségi okot és a védekezésből sem tűnik k', hogy a H. F. sérelmére vádlott terhére rótt tette, az esküdtek határozatában és ennek alapján az Ítéletben valóknak elfogadott tények daczára, miért nem tartják a büntetőtörvény rendelkezései alá vonhatónak. Az ítélet közzétételének elrendelése miatt emelt, tehát a BP. 385. § ának 2. pontjára alapítódnak tekintendő semmiségi panasz is alaptalan, mert időszaki lapban elkövetett becsületsértő vagy rágalmazó cselekmény esetén a Btk. 277. és a BP 574. §-ai értelmében a közzététel hivatalból rendelendő el, ez az intézkedés tehát a felek indítványához kötve nincs, bár a főtárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint jelen esetben ily értelmű indítványok tényleg tétettek is Alaptalan végül a BP. 385. § ának 3. pontjára hivatkozással bejelenlelt semmiségi panasz is, mert enyhítő körülmény csupán a büntetlen előélet, mivel szemben a sértések súlyos volta oly nyomatékkal esik számításba, hogy a Btk. 92. §-ának alkalmazása nem indokolt. A perorvoslalnak \issza nem utasított részei ezek szerint alaptalanok lévén, azok a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasitandók voltak. Ellenben helyet kellett adni a vádlott ellen a H. G. sérelmére folyamatban levő bűnvádi ügyben a vádlott és védője által a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján a védő bizonyítási indítványának elutasítása miatt bejelentett semmiségi panasznak. Az erre vonatkozó 2. sz. végzés azon az alapon támadtatik meg, hogy nem engedtetett meg annak bizonyítása, hogy a fómagánvádló az auraniai perjelség birtokainak eladása érdekében a kor7*