Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

84 Büntetőjogi Döntvénytár. tosnak: módjában áll a bíróságnak a legrövidebb tartamú, vagyis a 15 napi fogházbüntetés helyett a BN. 17. §-ának 1—3. pontjában megjelölt enyhébb intézkedések bármelyikét a Btk. 92. § ának alkalmazásba vélele nélkül is alkalmazni s ezzel a szabadságvesztésbüntetésnek kiszabását teljesen mellőzni. Ami pedig a Btk. 92. §-ának azt a rendelkezését illeti, hogy abban az esetben, ha az ugyanazon büntetései nemnek, vagyis a fiatalkorú vádlottaknál egyedül alkalmazható szabadságvesztés büntetésnek, — a fogházbüntetésnek legkisebb mértéke is tulszigoru volna, fogház helyett pénzbüntetés állapitható meg, — ez a fiatalkorú vádlottakra azért nem alkalmazható, mivel azt a BN. 47. §-a világosan kizárja. Ezek szerint tehát a fiatalkorú vádlottak büntetésének kiszabásánál a Btk. 92. § ában foglalt rendelkezés alkalmazást nem nyerhetvén, a védő semmiségi panaszának a BP. 385. § ának 3. ponjára alapított része is, mint az érvényesíteni kivánt irányban a törvény által kizárt perorvoslat, a BP. 434. §-a értelmében vissza volt utasítandó. A védő semmiségi panaszának a BP. 385. § a 2. pontjának puszta felhívásával bejelenlett és nem indokolt részét pedig, mint alaptalant, a BP. 437. §-a értelmében azért kellett elutasítani, mert a vádlottak büntetésének kiszabásánál a bíróság a törvényben vont határokat megtartotta s e tekintetben törvénysértést nem. követett el. = Ad I. L. az előbbi határozatot is. 48. Megsemmisítés az anyagi jogszabály megfelelő alkalmazásához szükséges körülmények megállapításának mellőzése okából. Mily tények állapitandók meg a Btk. 387. § ában meghatározott csalás bűntettének vádja esetén ? (Curia 1911 január 18. 348/911. sz. a. III. Bt.) A kir. Curia: Mindkét alsófoku biróság Ítélete a BP. 437. §-ának ötödik bekezdése értelmében megsemmisíttetik s az elsőfokban eljárt kir. törvényszék az alább jelzett irányban további eljárásra és a kifejlődő eredményhez képest uj határozat hozatalára utasittatik.