Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

82 Büntetőjogi Döntvénytár. pontja alapján használt része visszautasittatik, a védő semmiségi panaszának másik része pedig elutasittalik. Indokok: A másodfokú bíróság Ítélete ellen N. J. és B. J. vádlottak törvényszakaszra való hivatkozás nélkül azért jelentettek be semmiségi panaszt, mert súlyos az Ítélet és mert rendesen dolgoznak és javulásuk javitó nevelés nélkül is elérhető, mig védőjük közelebbi megjelölés nélkül a BP. 385. § ának 2. és 3. pontja alapján élt semmiségi panasszal. A bejelentett perorvoslatok közül a nevezett vádlottak semmiségi panaszának az Ítélet súlyos volta miatt használt része a BP. 434. § ának harmadik bekezdése értelmében azért utasíttatott vissza, mert a tett perorvoslati nyilatkozattal a BP. 384. és 385. §-ában meghatározóit semmiségi okok egyike sincs a semmiségi panaszokra is alkalmazandó BP. 390. §-ában foglaltaknak megfelelően világosan megjelölve. Amennyiben pedig ez a panasz a Btk. 92. §-ának a nem alkalmazása miatt használtatott volna, az azért volt visszautasítandó, mivel az alább kifejtettekhez képest a B. N. rendelkezései értelmében ilyen irányban semmiségi panasznak helye nincs. A vádlottak semmiségi panaszának második részét illetőleg a tett perorvoslati nyilatkozatból világos, hogy az a fogházbüntetés kiállása után foganatosítandó javitó-nevelés elrendelése mialt használtatik s ehhez képest ez a panasz a BP. 385. §-ának 2. pontjára alapitottnak volt veendő. A BP. 385. §-ának 2 pontja alapján azonban semmiségi panasznak csak akkor van helye, ha a biróság a büntetés kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési tételeket vagy ezeknek megengedett enyhítésénél, átváltoztatásánál vagy súlyosbításánál a törvényben vont határokat nem tartotta meg. A panaszolt az a jogsértés azonban, hogy vádlottak a fogházbüntetés után utólagos javitó nevelésre Ítéltettek, a megjelölt törvénysértési esetek egyike alá sem vonható. A BN. 28. §-a szerint ugyanis a biróság akár a fogházbüntetést megállapító ítéletben, akár pedig utóbb a felügyelő hatóság javaslatára elrendelheti, hogy a fiatalkorú a fogházbüntetés kiállása után még ja\itó-nevelésben részesitlesék, ha attól gyökeres erkölcsi átalakítása remélhető. A törvénynek abból a rendelkezéséből pedig, hogy a biróság a javító-nevelésben való részesítést az itélét hozatala után is elrendelheti s ezzel annak az elrendelése nyilván a biróság belátásától van függővé téve: kétségtelen, hogy a BN. 28. §-a értelmében alkalmazható javitó-nevelés nemcsak a büntetési tételek jogi szempontja alá s ehhez képest az nem a vád alapjául