Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár. ne legyen és ez irányban felelősségét nem szüntette meg az a körülmény, hogy a kutyának lánczon tartásával megbizott alkalmazottja ezt megtenni elmulasztotta, mert vádlott köteles volt meghagyásának végrehajtását ellenőrizni : a kir. Curia egyrészt vádlott mulasztásában a büntetőjogi beszámítás alá eső gondatlanságot és másrészt e gondatlanság és sértettnek a harapással előidézett és a kir. Ítélőtábla ténymegállapítása szerint tizennégy napi gyógyulási időt igényelt sérelmezése között az okozati összefüggést fenforogni látja. Tévedtek ennélfogva az alsóbbfoku bíróságok, midőn a Btk. 310. §-ába ütköző büntetendő cselekménynek tényálladékát vádlott terhére nem állapították meg. Ez okból mindkét alsóbbfoku bíróság Ítélete megsemmisítendő és a törvénynek megfelelő ítélet volt hozandó. A büntetés kiszabásánál vádlottnak büntetlen előéletében, családi és társadalmi viszonyaiban, végül abban a körülményben, hogy vagyonos lévén, sértett gyógykezelésével felmerült költségeket megtéríteni képes, a kir. Curia a Btk. 92. §-a alkalmazásával a büntetésnek kivételes enyhítésére talált indokot. Sértett képviselője a bűnügyi uton érvényesíteni kivánt kárigényeivel azért volt elutasítandó, mert azokat a becsatolt és 1909. Sp. I. 474. számú polgári iratok szerint külön polgári per utján már sikerrel érvényesítette. = V. ö. a BDtár uj f. H. k., 19. sz.; III. k., 133. sz. határozatot, s az utóbbihoz irt jegyzetet. 43. A községi elöljáróság által az 1898:11. tcz. 2. §-a alapján kiállított munkásigazolvány közokirat, s annak abból a czélból való meghamisítása, hogy a hamisító magának őt meg nem illető vasúti díjkedvezményt, tehát jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, tekintettel arra, hogy a m. kir. államvasutakra nemcsak hogy jogsérelem háramolhatott, de valósággal háramlóit is, a Btk. 391., 392. §-ai alá eső közokirathamisitás bűntettének minden ismérvét megállapítja. (Curia 1911 jan. 26. 580/911. sz. a. II. Bt.)