Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár. i9 az iskolásgyerekek előtt tett sértő kijelentésekről többekiöl értesült; egyúttal pétiig ezen kijelentésekkel elkövetett becsületsértés miatt viszonvádat emelt K. P. L ellen. A p—i jbság T. K -t a rágalmasás vádja alól, K. P. I. viszonvádlotlat a becsületsértés viszonvádja alól felmentette. K. P [. felebbezése folytán a p—i törvényszék T. K. vádlottat a vádtól eltérően a Bik. 261.§ -ában meghatározott becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvánította s ezért őt 20 K pénzbüntetésre, esetleg egy napi fogházra Ítélte el A t—i kir. tábla T. K. semmiségi panaszát visszautasította azért, mert a törvényszék vádlottat becsületsértés vétségében nyilvánítván bűnösnek, ebből a BP. 556. §-ának 3. bekezdésében foglalt, a vádló perorvoslali jogosultságát korlátozó rendelkezésre való figyelemmel is következik, hogy a rágalmazás czimén emelt vádnak ily minőségű hatálya megszűnt ; s mert ezekhez képest a vád és az ítéletek szerint az elbírálás tárgya csupán pénzbüntetéssel büntetendő vétség lévén, a vádlott és védőjének semmiségi panaszát a BP. 556. $ ának 2. bekezdése kizárja. A kir. táblának ez az érvelése s az arra alapított rendelkezése törvénysértő. A BP. 55(1 § ának 2. bekezdése ugyanis a kir. törvényszék másodfoku ítélete ellen használható semmiségi p.ina>zt csak akkor zárja ki, ha az elbírálás tárgya mind a vád, mind az ítéletek szerint csak kihágás, vagy csupán pénzbüntetéssel büntethető vétség volt A semmiségi panasz kizárásának feltételét tehát a vádnak és az ítéleteknek az eljárás tárgyát képező cselekmény minősítésére vonatkozó megegyezése képezi. Mihelyt ez a megegyezés hiányzik, vagyis mihelyt a cselekmény akár a vádban, akár csak egyik Ítéletben is fogházzal büntethető vétségnek volt minősítve s ebből folyóan a minősítéshez kétség fér, a másodfoku ítélet ellen a semmiségi panasz nem zárható ki. Az ellenkező felfogás érvényesülése mellett a súlyosabb beszámításit cselekménynek esetleg hibás minősítése vonná maga után a perorvoslat kizárását; már pedig éppen annak elkerülését czélozta a törvényhozás a BP. 556. § ának 2. bekezdésében foglalt rendelkezés megalkotásával, mint az a javaslat indokolásából is kitűnik. A vád hatálya az által, hogy a kir. törvényszék vádlottat a Btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétségéért itelte el, nem szűnt meg ; valamint nem szolgálhatott indokul a vádlott semmiségi panaszának kizárására az a körülmény sem. hogy a BP. 556. §-ának 3. bekezdése a vádló részéről a másodBÜDtetőjo|ri Döntvénytái-. V. 1