Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

46 Büntetőjogi Döntvénytár. 9. pontja alapján. 2. Sz. A. vádlott javára a bűnösség megállapítása miatt Ja BP. 385. § ának 4. a) és c) pontja alapján; 3. A. F. elitélése miatt a BP. 385. §-ának 4. a) pontja alapján. Dr. A. D. védő pedig ugyanakkor: ((Mindkét felebbviteli főtárgyaláson «uj bizonyíték felvételét megtagadó végzés miatt a BP. 384. §-ának 9." pontja alapján és G. F. vádlott elitélése miatt a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján. A vádlottak csatlakoztak ezen perorvoslatokhoz és írásbeli indokok is adattak be mind a három vádlott nevében. Dr. K. S. ügyvéd ellenjegyzésével, ki a befejező felebbviteli főtárgyalás előtt mindhárom vádlottat meghatalmazásuk alapján védte. A felebbviteli bíróság három ízben tartott tárgyalást, melyek mindegyikén a bizonyítás kiegészítése végett mindhárom vádlott érdekében egyenlő előterjesztés történt s ugyanakkor a kir. tábla megtagadó végzése ellen a perorvoslat fentartása a BP. 384. §-ának 9. pontjára nézve bejelentetett. Az Ítélet kihirdetése után a perorvoslat bejelentése körül tehát félreértésre adhat alkalmat a védők által használt «jelenlegi és előző)), illetve ••mindkét felebbviteli főtárgyalás*) kifejezés; de mégis ezek által valamennyi, tehát mind a három alkalommal bejelentett alaki semmiségi ok fentartottnak vétetett, mert a felebbviteli főtárgyalás, ha több határnapra oszlik is, lényegében mindig csak egy s a harmadik alkalommal tett kiegészítési indítványok annyira összefüggenek és egymásból folynak, részben csak ismétlések, hogy a fent elsorolt kifejezések nyilván csak feledékenységből vagy tévedésből jelölik a befejező tárgyalási napot megelőző tárgyalást olyanformán vagy ugy, mintha az csak egy határidőre terjedt volna ki, sőt az ((előző)) kifejezés alatt helyesen a tárgyalásnak egész megelőző részét kell érteni ; végül mert kétes esetben az igazságnak az a magyarázat felel meg, mely a' törvényen alapuló perorvoslati jog érvényesithetését nagyobb mértékben biztosítja. Az első tárgyalási határnapon 4909 május 6-án a védő mindhárom vádlott érdekében a bizonyítás kiegészítését kérte, többek közt arra is, hogy H. és P.-t tanukul hallgassák ki a szerződés létrejöttének körülményeire s arra, hogy a szerződésbe a sértett bemondása alapján lett vételárként 9000 K felvéve. A kir. tábla ezt megtagadván, a semmiségi panasznak emiatt a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján használt részét a kir. Curia alaposnak találta. Az ügy elbírálásánál ugyanis döntő kérdés az, vájjon az id. N. M. és Sz. A. közt létrejött szerződés tartalma megfelel-e a szerződő felek akarategységével kötött valódi és kölcsönös megállapodásnak s ha az okirat ennek nem felel meg, mi volt