Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

22 Büntetőjogi Döntvénytár. csatlakozásával a BP. 385. §-ának 1. a) és b) pontja alapján azért jelentett he semmiségi panaszt, mert bűncselekmény nem forog fenn, de ha fenn is forogna, téves annak a minősítése. A semmiségi indokok és a védekezés egybevetett értelme szerint bűncselekmény tényálladéka azért nem forogna fenn, mivel vádlott a P. J. esetében sértettől pénzt egyáltalában nem vett át, a többi három esetben pedig a felektől átvett pénzt nem használta fel saját czéljaira, mert letartóztatásakor az átvett pénzek összegét felülhaladó pénzösszeg volt a vádlott birtokában, mely tőle le is foglaltatott. Minthogy azonban a kir. Ítélőtábla tényként azt fogadta el valónak, hogy vádlott P. J.-től 23 K 38 f.-t tényleg átvett, hogy a vádlottól lefoglalt készpénz nem azonos azzal, melyet a felektől, átvett és hogy vádlott a felektől átvett pénzt saját czéljaira fordította, és minthogy az ekként megállapított tényállás, melyre a BP. 437. §-ának első bekezdése szerint a Curia is köteles határozatát alapítani, anyagi semmiségi okból meg nem támadható, — a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panasz pedig a kifejtettek szerint éppen a ténymegállapítást támadja meg, — ezért a semmiségi panasznak ezt a részét a BP. 434. § ának harmadik bekezdése értelmében, mint a törvény állat kizártat, vissza kellett utasítani. Ellenben a semmiségi panasz másik része, mely szerint nem a Btk. 462. §-ába ütköző, hanem csupán a Btk. 355. §-ábark meghatározott sikkasztás forogna fenn, alaposnak találtatott. A Btk. 462. §-ának helyes értelmezése szerint a közhivatalnok kezéhez teljesített fizetés csak abban az esetben tekinthető a közhivatalnok hivatali állásánál fogva átvett fizetésnek, ha a közhivatalnok ezen fizetés átvételére hivatali hatáskörénél fogva jogosítva és kötelezve volt. Ebből kifolyóan a jelen esetben hivatali sikkasztás azért nem állapitható meg, mert az 1883:XLIV. tcz., az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 73,662/1883. P. Ü. M. Rendelet és a 10,609/1884. sz. utasítás szerint az állami végrehajtó hatásköre a Budapesten lakó adózók által az 1883:XLIV. tcz. 53. §-a értelmében közvetlenül lerovandó illetéktartozások behajtása tekintetében csak a foglalásra és az árverésre terjedvén ki, az állami végrehajtó ezen hivatali hatáskörénél fogva csak a most jelzett végrehajtási cselekmények teljesítése, vagy ezeknek megkísérlésénél fogadhat el fizetéseket, ezen eseteken kívül pedig a felek tartozásukat közvetlenül az állampénztárba befizetni tartoznak. — Minthogy pedig a jelen esetben nem volt megállapítható, hog\ vádlott az ítélet tárgyát képező négy esetben foglalás vagy árverés alkalmával vette volna át a pénzt a felektől, ennek folytán