Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

10 Büntetőjogi Döntvénytár. czikk ugyanazon lapszámban jelenvén meg, egységes közzétételi cselekmény áll fenn s minthogy a sértett jogtárgy is (a magyar állam belbékéje) egységes: a czikkek közt oly jogi kapcsolat jött létre, melynél fogva az esküdtbíróság azokat tévedés nélkül foglalhatta egységbe, stb. Tekintettel arra, hogy a védő a mai tárgyaláson a lap 1907. évi 53. számában «Egy szeut kötelesség* czimü, S. I. neve alatt megjelent czikkre nézve a vádlott sajtójogi felelősségét kétségbe vonta s azt vitatta, hogy vádlott a közlemény szerzőjét kellő időben megnevezvén, mint szerkesztő nem büntethető és ellene bűnvádi eljárás sem lett volna indítható: a kir. Curia ezt a körülményt, mely a BP. 385. §-ának 1. c) pontja semmiségi esetét foglalná magában, hivatalból telte vizsgálat tárgyává. Vádlott 1907 július 6 iki kihallgatásakor kijelentette, hogy a czikkért még mint szerkesztő sem tartozik felelősséggel, mert az távollétében tétetett közzé a segédszerkesztő I. N. I. által ; szerzőt azonban nem nevezett meg. 1. N. I. kihallgattatván, azt vallotta, hogy a czikket « átdolgozta)) és «elvállalja» a felelősséget. A vádirat elleni kifogásokban vádlott már olyképp kívánta a felelősséget magától elhárítani, hogy a külföldön tartózkodó S. L-t, mint a czikk vázlatának szerzőjét, I. N. I.-t pedig, mint a vázlatban beküldött czikk «kidolgozóját» és közzétevőjét nevezte meg. Hogy S. I. megnevezése a vádlottat nem mentesiti, kétséget nem szenvedhet, mert S. I. Romániában tartózkodik s ezen állammal kötött s az 1902:XI. tcz.-kel beczikkelyezett kiadatási szerződés pedig a vádbeli cselekményekre nem terjed ki. Csak az lehet tehát kérdés, hogy I. N. I.-nak a fentebb leirt módon való megjelelölése, a vádlott sajtójogi felelősségét átháritja-e? Az alsóbiróság ugy a vádlott vizsgálati vallomásában, mint a kifogásaiban érvényesített mentességi okot a vádhatározatban hallgatag mellőzte ugyan, de minthogy a vádlottat vád alá helyezte, kétségtelenül lanusitotta, hogy a per akkori állásában az előző felelős személyt nem találta kellően megnevezettnek, vagyis I.-t nem tekintette szerzőnek. A főtárgyaláson vádlott ismételte kifogását s e czimen az eljárás megszüntetését kérte ; indítványával elutasittatván, semmiségi panaszt jelentett be, de azt az Ítélettel szemben fenn nem tartván, a kérdés ezen a czimen elbírálás tárgyává nem volt tehető. A kir. Curia ugy találta, hogy I. N. I. nem volt oly személy, ki mint szerző felelősségre lett volna vonható (Sajtótörvény 33. §.) Az a körülmény, hogy valaki a felelősséget ((elvállalja)), még nem jelenti azt, hogy ő a sajtótörvény értelmében szerző, mert