Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

Büntetőjogi Döntvénytár. 107 tábla ugy a vádbeli büntetendő cselekmények tényálladékának megállapítása, mint a bűncselekményeknek a telhivott törvényhelyek szerint való minősítése tekintetében a törvény rendelkezésének megfelelően határozott; mert a csoportnak minden tagja a Btk. 176. §-a esetében az ugyanott megjelölt bűntettnek tettese lévén, F. R. vádlott, aki a kir. ítélőtábla megállapítása szerint az erőszakoskodó csoportban tudatosan jelen volt, sőt a B.-féle vendéglőben már előzetesen az ugyanolt egybegyűlt egyéneket K. M. hentes-üzletének erőszakos megtámadására felhívta, helyesen mondatott ki a magánosok elleni erőszak bűntettében lettesnek ; mert a Btk. 308. §-a szerint az esetben, ha a súlyos testi sértés többek bántalmazásából származott és ki nem tudható, hogy ki, vagy kik okozták azt, mindazok, akik a bántalmazásban szándékosan részt vettek, a bűncselekménynek alanyai és igy tettesek, már pedig a kir. tábla D. A. vádlottal szemben azt a tényt fogadta el valónak, hogy ez a vádlott az 1908. évi május 23-án a kődobálásban és revolver-lövöldözésben nyilvánult erőszakoskodással több más egyénnel együtt részt vett abban a bántalmazásban, mely S. F. J.-nak 30 nap alatt gyógyuló testi sérülését és M. I.-nak halálát eredményezte, minélfogva a kir. tábla e vádlottnak tettesi minőségét törvényszerűen állapította meg ; mert ugy a Btk. 176. §-ában meghatározóit magánosok elleni erőszak, mint a Btk. 308. §-a alá eső súlyos testi sértés bűntettének tényálladéka egymástól lényegileg különbözvén s ekként különkülön törvénysértést magában foglalván, egyiknek fennforgása a másikat ki nem zárja s mindegyik önállóan megállhat a másik mellett is, miből folyóan a kir. tábla nem tévedett abban, hogy F. R., V. M., D. A., K. J.. Cs. P., Cs. S. és N. K. vádlottak terhére a Btk. 176. §-ában megjelölt magánosok elleni erőszak bűntettének és a Btk. 308. §-ának első és második lételébe ütköző kétrendbeli súlyos testi sértés bűntettének anyagi halmazatát állapította meg; és mert a magánosok elleni erőszak a fentebb előadottakhoz képest a Btk. 176. §-a értelmében minősittetvén, V. M., K. J., Cs. P. és Cs. S. vádlottak érdekében tett az az előterjesztés, hogy e vádlottak cselekménye a Btk. 177. §-a szerint minősíttessék, figyelembe nem vehető; továbbá a BP. 385. §-ának 1. c) pontjára nézve azért ; mert V. M. vádlott a kir. tábla ténymegállapítása és helyes jogi indokolása szerint bevégzett bűncselekményekben mondatván ki bűnösnek, a kísérletre s ettől való elállásra alapított, a bünthetőséget kizáró ok fenn nem forog és mert az ittassággal védekező Cs. S. vádlottat illetően a kir. tábla nem fogadott el valóknak oly tényeket, melyekből az a következtetés volna levonható, hogy a most nevezett vádlott a vádbeli cselekmények elkövetésekor az öntudatlanságig ittas álla-