Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

104 Büntetőjogi Döntvénytár. k28. §-ának második bekezdéséhez képest semmiségi panaszszal többé nem érvényesíthető. — //. Vádlott a másodfokú Ítéletet 1909 szeptember 12-én vette s ekként a semmiségi panasz indokolásának beadására szolgáló 8 napi határidő 1909 szeptember 20-án lejárt, a budapesti kir. országos gyűjtőfogház igazgatósága utján a kir. törvényszékhez ugyané hó 2í-én érkezett indokolás tehát elkésetten adatott be. — ///. A vádlottnak a felebbviteli főtárgyaláson való jelenléte a BP. k23. §-a í. és 5. bekezdésének összefüggő rendelkezéséhez képest csak akkor kötelező, ha a kir. tábla a kir. törvényszéknek felmentő Ítéletét vizsgálja felül s ugy találja, hogy a felmentő ítélet a vádlott terhére megváltoztatandó volna; az a körülmény, hogy a kir. tábla a felebbviteli főtárgyalást vádlott jelenléte nélkül tartotta meg s az ennek folytán hozott Ítéletével a kir. ügyész felebbezésére e vádlott börtönbüntetésének tartamát felemelte, a BP. 38í. §-ának 6. pontjában megjelölt semmiségi okot nem állapítja meg. — ÍV. Ugy a Blk. 176. §-ában meghatározott magánosok elleni erőszak, mint a Btk. 308. §-a alá eső súlyos testi sértés bűntettének tényálladéka egymástól lényegileg különbözvén s ekként külön-külön törvénysértést foglalván magában, egyiknek fennforgása a másikat ki nem zárja s mindegyik önállóan megállhat a másik mellett is. (Curia 1910 január 19. 364/910. sz. a. III. Bi.) A kir. Curia: D. A. vádlott védőjének a BP. 384. §-a 10. pontjára és a Cs. P. és Cs. S. vádlottak részére kirendelt külön közvédőnek a BP. 384. §-a 9. pontjára alapított semmiségi panasza, úgyszintén Cs. P. vádlott semmiségi panaszának írásbeli indokolása visszautasittatik, egyebekben pedig a semmiségi panaszok elutasitlatnak. Indokok: A BP. 388. §~a értelmében, mely törvényszakasz