Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

Büntetőjogi Döntvénytár. 61 gokat hallatott, mire az ágyhoz lépve tapasztalta, hogy a nő meghalt, miről a korcsmárost rögtön értesítette. A kir. ügyész M. I. ellen a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés büntette miatt emelt vádat; a szegedi kir. törvényszék, mint esküdtbíróság azonban 1907 február 8-án 1859. sz. a. hozott ítéletével M. I.-t az esküdtek határozata alapján a Btk. 301. §-a és 306. §-ának második tétele alá eső halált okozott súlyos testi sértés büntette miatt 7 évi fegyházra Ítélte el olyként, hogy ebből a büntetésből a vádlott előzetes letartóztatása és vizsgálati fogsága által egy hónap és tizenöt nap kitöltöttnek vétetett. Ezen Ítélet ellen a vádlott és védője részéről a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján a Btk. 92. §-ának nem alkalmazása miatt közbevetett semmiségi panasz a kir. Curiának 1907. évi június hó 13-án 5681. sz. a. hozott végzésével elulasittatott és a kir. törvényszék ezen végzés kihirdetése alkalmával 1907. évi július hó 16-án 9653. sz. a. hozott végzésével a vádlott által 1907. évi február hó 8-ától ugyanazon évi június hó 13-áig kiállott vizsgálati (ogsággal további 4 hónapot és 4 napot kitöltöttnek nyilvánított. Dr. M. K. budapesti egyetemi magántanár, törvényszéki orvos a lentiekben vázolt esetről tudomást szerezvén, az igazságügyminisztériumhoz benyújtott jelentésében a bonczolásnál közreműködött törvényszéki orvosok leletét hiányosnak és megbízhatatlannak mondja és határozottan elfogadhatatlannak és lehetetlennek jelenti ki mindazt, amit a szakértők jegyzőkönyvi és főtárgyaláson adott véleményükben a halált okozott agyburkok közötti vérzés keletkezésére és a sérüléssel való kapcsolatra nézve előadtak. Terjedelmesen indokolt véleménye szerint alaposan feltehető, hogy a K. M. balszemén észlelt sérülés annak halála után keletkezelt. Ezen jelentés, valamint a vádlott védője és a kir. ügyész részéről előterjesztett újrafelvételi indítvány folytán K. M. hullája kiásatván és az igazságügyi orvosi tanácsnak két kiküldölt tagja által újra bonczollatván, ezek a szakértők elfogadhatónak tartják ugyan az első izben eljárt szakértőknek azt a véleményét, mely szerint K. M. agyhártya közötli vérömlés következtében gutaütésszerüen halt meg; de egyúttal kijelentik, hogy ez a halált okozott vérömlés a bal szemen észlelt sérülésből nem származhatott és hogy ez a sérülés csak K. M. halála után jöhetett létre. Az igazságügyi orvosi tanács is 1908 április 3-án 30. sz. alatt előterjesztett véleményében megállapíthatónak nyilvánította azt, hogy «K. M.-án talált sérülés nem életben keletkezett és hogy azt a bekövetkezett halállal okozati összefüggésbe hozni, nem lehet.»