Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

Büntetőjogi Döntvénytár, ez ténykérdésre vonatkozik, ebben a kérdésben pedig anyagi semmiségi okon semmiségi panasz nem használható. A Btk. 176. § ában meghatározott magánosok elleni erőszak bűntettének tényálladéki elemét képezi ugyan az, hogy a csoport akár személyeken, akár dolgokon erőszakot kövessen el; azt azonban, hogy az erőszaknak megfelelő ténykedés már magában véve olyan legyen, hogy az állal a személyeken valamely más és külön büntetendő cselekményt alkotó jogsérelem okoztassék, tényálladéki elemként a Btk. 176. §-a nem állapítja meg. És miután a Btk. 176. §-ának ezen rendelkezéséből okszerűen következik, hogy a magánosok elleni erőszak olyan erőszakos cselekmén)nyel is véghezvihető, mely a személyekre csupán psychikai kényszert gyakorol: megegyezik a törvény rendelkezésével az a jogi álláspont, hogy a Btk. 176. § aba ülköző bűncselekmény valamennyi tényálladéki eleme megvalósítható anélkül, hogy a személy ellen a Btk. XX. fejezetében meghatározott büntetendő cselekmények valamelyike elkövettetnék. Ebből a helyes jogi álláspontból kiindulva, abban az esetben, ha a magánosok elleni erőszak bűntettének elkövetésében a csoportnak valamelyik tagja nemcsak psychikai, vagy olyan erőszaknak a kifejtése, és alkalmazásával vesz részt, mely a Btk.-nek más rendelkezését nem sérli, hanem a személy egészségét s testi épségét megtámadva testi sértést is elkövet: büntetőjogilag megállapítandó, hogy ennek a tettesnek szándéka két külön jogsértésre irányult s ennek megvalósításával ez a tettes nem egy, hanem két külön, egymást nem abszorbeáló jogsértő eredmény létrehozásában működött közre. S minthogy a Btk. 301. és 308. § a szerint a testi sértésben csak azt lehel bűnösnek kimondani, akinek bántalmazásából a sérülés, betegség, vagy elmekór származott, illetve, ha a testi sértés többek bántalmazásából származott és ki nem tudható, hogy ki, vagy kik okozták azt, azok, akik a bántalmazásban szándékosan részt vettek, minthogy továbbá B. A. vádlottra vonatkozóan az alsófoku bíróságok nemcsak azt állapították meg, hogy a nyílt helyen erőszakot elkövetett csoport tagja volt, hanem azt is, hogy ugy Sz. J., mint S. N. erdőőrnek bántalmazásában részt vett, illetve ez utóbbit testében szándékosan bántalmazta: a fentebb kifejlett jogi álláspontnál fogva az sem kétséges, hogy B. A. vádlott a Btk. 176., 301. és 308. §-a szerinl minősülő bűncselekményeket a Btk. 96. §-ában meghatározott anyagi halmazatban követte el. Ezek szerint B. A. vádlott cselekményének minősítésénél az alsóbbfoku bíróságok a büntetőtörvénynek megfelelő rendelkezéseit helyesen alkalmazván, a nevezett vádlott s védője semmiségi pa-