Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

Büntetőjogi Döntvénytár. 43 felismerésére való képességgel. A panasz alaptalan, mert a kir. Ítélőtábla jogi tévedés nélkül azt állapítván meg, hogy e vádlott cselekménye horderejének tudatával bírt, ezzel a felismerési képesség e helyütt felül nem vizsgálható tényként van megállapítva. L. J. javára a közvédő a BP. 385. §-a i. c) pontjának semmiségi okát is érvényesiti, a védekezésből kitünőleg ugyanazon okból, mely miatt a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján élt perorvoslattal. A most kifejtettek szerint azonban ez a semmiségi ok is alaptalanul panaszoltatik. E. J. védője a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján azért használ semmiségi panaszt, mert a vádlott cselekményében nincs büntetendő tényálladék. A panasz alaptalan, mert meg levén állapítva, hogy e vádlott, értesülvén L. J. terhességéről, őt az ilyen dologban tapasztalattal bíró G. Cz.-hoz utasította és hogy a magzatelhajtás czéljából pénzzel látta el: e tettben helyesen ismertetett fel büntetendő cselekmény tényálladéka. E. vádlott védője a BP. 385. § ának 1. b) pontja alapján azért is semmiségi panasszal él, mert a lettben nincsenek meg a felbujtás alkatelemei és az legfeljebb a Btk. 69. §-ának 2. pontja szerinti bünsegitségnek lett volna minősítendő. Minthogy azonban tényként az van megállapítva, hogy E. a kétségbeesett, öngyilkosságot emlegető L. J. nak a terhétől való szabadulásra szolgáló utat és módot megjelölte, őt e végből G. Cz.-hoz utasitotla, az ebbeli költségeket viselte; minthogy mi adat sincs megállapítva arra nézve, hogy L. J. már előbb el lett volna határozva magzata elhajtására: az alsóbiróságok nem tévedtek, midőn L. J. tettét az E. reábirására vezették vissza s azt a Blk. 69. §-ának l. pontja alá vonták. De alaptalan E. védőjének a BP. 385. §-nak 3. pontjára fektetett semmiségi panasza is, mert enyhítő körülményül egyedül a büntetlen előélet fogadható el, ez pedig szemben a kir. ítélőtábla által elfogadott súlyosító körülményekkel, a Btk. 92. §-ának alkalmazását nem indokolja. B. S.-né vádlott és a részére kirendelt közvédő a BP. 385. §-ának \ . a) pontja alapján azt panaszolják, hogy e vádlott tettében csak delictum putativum forog fenn, mert nem volt tudomása L. J. terhességéről. Minthogy azonban a kir. ítélőtábla ítéletében ennek ellenkezője van tényként megállapítva, a panasz alaptalan. Ugyanezek a BP. 385. §-ának 1. b) pontjára hivatkozással azt neheztelik, hogy a B.-nének adott 24 korona fizetés nem állapítja meg a nyereségvágyból cselekvést, hogy tehát a tett a Btk. 285. § a második bekezdésének 1. tétele szerint lett volna minősítendő. E panasznak mi alapja sincs, mert a pénz-