Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

tiüuietőjogi Döntvénytár. Indokok. A védő által a BP. 427. §-ának 5. pontja alapján az elnöki útmutatás helytelensége miatt használl semmiségi panasza az esküdtbíróság azért utasította vissza, mert ez a fejtegetés megtörténte után azonnal be nem jelentetett. Az e miaui felfolyamodást a Curia alaposnak találta, meri az elnöki fejtegetés miatti semmiségi panaszt a BP. 427. §-ának l. bekezdése szerint az Ítélet ellen kell érvényesíteni s annak előzetes bejelentését a törvény nem kívánja ; sőt a főtárgyalás folyamán való bejelentés ki is van zárva, mert annak csak a bíróság közbeszóló határozatai, nem pedig az elnök tényei ellen van helye. Ennélfogva az esküdtbíróság végzését megváltoztatni s ezt a semmiségi panaszt elfogadni kellett. A védő a BP. 384. §-ának o. és 9. pontja alapján azérl jelentett be semmiségi panaszt, mert nem adatott hely azon indítványnak, hogy P. és E. esküdtek, kik a tárgyalás szünetelése alatt egy tanúval, illetve az egyik szakértővel érintkeztek, a tárgyalásban való további részvételből kizárassanak. Minthogy azonban a törvény nem tiltja, hogy az esküdtek a tárgyalás folyama alatt másokkal érintkezzenek, sőt az érintkezés még az esküdteknek tanácskozásra való visszavonulása után sem állapit meg semmiséget (BP. 364. §-ának 4. bekezdése); minthogy ezenfelül az illető esküdteknek kikérdezéséből kitűnt, hogy a nevezett személyekkel az ügy érdeméről nem is tárgyaltak: a semmiségi panasz alaptalan. A BP. 384. $-ának 9. pontja alapján semmiségi panasz használtatik azért is, mert a védő bizonyítás kiegészítési indítványainak hely nem adatott. A panasz alaptalan. Ami a védőknek az 1908 máj. 23 iki főtárgyaláson főkép a vádlottak jóhiszeműségének igazolására kért bizonyítékait illeti, ugy azok helyesen mellőztettek, mert az «Ipar és Keresked. r. t.» üzletvezetése szakértők által részletesen megvizsgáltatván, a könyveles mikéntjére hivatalos adatok állottak a bíróság rendelkezésére, a mellett pedig további tanuk kihallgatása annál kevésbbé volt szükséges, mert a tanuk egyrésze már az előkészítő eljárásban kihallgaltatván, érdemleges felvilágosítást adni nem tudtak. Ami pedig a bizonyítani kívánt azt a tényt illeti, hogy T. István a mériei: hamis voltáról tudomással birl, ugy ez a kérdés a kivett bizonyítékoknak is tárgyát képezte, s igy az esküdtek abban a helyzetbeu voltak, hogy a tény valódiságáról meggyőződést szerezzenek maguknak; a további bizonyítás tehát annál inkáb felesleges volt, mert a mérleg megállapítása nem is az igazgatóságnak, hanem a közgyűlésnek volt feladata (K. T. 179. §-a) stb.