Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

Büntetőjogi Döntvénytár Az az aggály, melj szerint az eljárás ujrafelvétele annak következtében, meri a megszüntetés a vád elejtésére alapíttatott, a bűnvádi perrendtartásnak nem 444. §-a, hanem annak 445. §-a értelmében csak uj terhelő bizonyítékok alapján indítványozható, nem alapos, mert a 444. világosan akként rendelkezik, hog\ a nyomozás, illetőleg vizsgálat, melyet azért szüntettek meg, mert valamely bizonyíték megszerzése rendkívüli nehézségbe ütközött, az elévülés beállta előtt a vádló indítványára ujabb határozat nélkül folytatható, ha az a körülmeny, mely az eljárás folytatását gatolta, megszűnt. Mindezeknél fogva; s mert a Bl\ 472. § ának a jelen esetben való alkalmazását a törvény kizárja, a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annák kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal, a BP 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. G. /. Az 1848: XVIII. tcz. 33. §-ának az a rendelkezése, hogy átvétel esetében a büntetés a szerzőénél vagy első közlőénél mindig kisebb, a törvénybeli s nem az ítéletben kiszabott büntetési tételre utal; az átvevőbüntetésének meghatározásánál az mérlegelendő, mily büntetés érné öt, ha mint szerző vagy első közlő állana perben, s ehhez képest mérséklendö a büntetése. Szemben a koronaügyész véleményével, mely szerint a sajtótörvény 33. §-ának az átvevő büntetésére vonatkozó részét a büntető törvénykönyveket életbeléptető 1880: XXXVII. tcz. 7. § ának második bekezdése hatályon kivül helyezte, a Curia megállapítja, hogy a felhitt 33. §. egész terjedelmében hatályban van. — II. Megfelel a törvényes kellékeknek (BP. 355. §., 574. §-. 1. bek.) a Btk. 172. §-ának 2. bekezdésében meghatározott vétségre irányuló vád esetében az a főkérdés, hogy vádlott mint ((szerző* bünös-e a nyomtatvány ((terjesztése* által elkövetett izgatásban? — /// A Btk. 172.