Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

(i Büntetőjogi Döntvénytár. tározata, a BP. 427. § 6. pontjának esetét kivéve, semmiségi panaszszal meg nem támadható, a BP. 437. §-ának első bekezdése ez irányban kizárván a perorvoslatot. A főmagánvádló a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert S. S. tanú esküre bocsáttatott. A panasz alaptalan. Az esküre bocsátás ellen a perorvoslat bejelentésekor felhozott az a kifogás ugyanis, hogy a tanú ((elfogult és érdekelt)), a BP. 221. és 222. §§. szerint nem akadálya a megesketésnek, a perorvoslat indokolásában érvényesített az a kifogás pedig, hogy a tanú vallomása ingatag és ellenmondó, nem felel meg az eljárás adatainak. A BP. 384. §-ának 9. pontja alapján semmiségi panaszt használ a főmagánvádló azért is, mert azon indítványa, hogy a «Südungarische Reform » 1907. évi 260. számának «An meine Freunde» czimü, főmagánvádló által irt vezérczikke felolvastassák, elutasittatott. A felolvasás czélja az lett volna, hogy bizonyittassék, miszerint a főmagánvádló, ha irt, tárgyilagosan irt. A panasz alaptalan, mert a felolvastatni kért czikk nem vonatkozik a jelen per tárgyára. Bizonyítandó egyedül az volt, hogy a bevádolt czikkek becsületsértést tartalmaznak-e vagy nem, már pedig erre a főmagánvádlónak általános hírlapírói viselkedéséből következtetést vonni nem lehet. Minthogy e szerint a «Südungarische Reform» czikke nem tekinthető a vád tárgyát képező bűncselekményre vonatkozónak és az irat különben sem tartozván azok közé, melyek a BP. 313. §-a értelmében felolvasandók vagy felolvashatók : a felolvasás megtagadása nem sértette a vád jogos érdekeit. Az indokolásban és a mai tárgyaláson kifejtett azon érvelést, hogy a felolvasásra azért volt szükség, hogy megczáfoltassék vádlottnak az a védekezése, miszerint ő a főmagánvádló hirlapi üldözésének czélpontja volt, figyelembe venni nem lehetett, mert a felek politikai és magántermészetű viszályaira nézve, éppen a főmagánvádló indítványa következtében, oly terjedelmes bizonyítás vétetett fel, hogy annak a szóban levő czikk felolvasásával való megtoldása felesleges lett volna. A vád érdekei tehát ez irányban sem szenvedtek sérelmet. A BP. 384. ^ ának 9. pontja alapján a főmagánvádló azért is használ semmiségi panaszt, mert E. L J.-nek 1905 deczember 21-én A. K. vadásztársulati titkárhoz intézett levele felolvastatott. Minthogy azonban a szóban levő levél abban az ügyben íratott, amelynek szellőztetése a felek között folyt hirlapi vita főtárgya volt s amely a bevádolt czikkekben is szerepel: az esküdtbíróság nem tévedett, midőn ezt az iratot a vád tárgyává tett bűncselekményre vonatkozónak tekintette és a BP. 313. §-a