Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

Tartalommutató. XIII. FEJEZET. A tanuk. 891. g. 154.1. A BP. 221. §-ának 6. pontja akkor alkalmazandó, ha nem pusztán más tanuknak eltérő, esetleg ellentmondó vallomásai hanem egyéb kétségtelen tárgyi vagj ténybeli adatok szólnak a tanú vallomásának valódisága ellen. A BP. 221." g-ának 1. pontjára hivatkozással a BP. 384. ^-ának 9. pontja alapján bejelenteti semmiségi panasz esetén a Curia felülvizsgálja, vájjon merült-e föl az eljárás rendén adat arra nézve, hogy a vádbeli bűncselekményt, melyre nézve kihallgatlak, a tanú követte volna el, vagy hogy annak részese, bűnpártolója vagy orgazdája 291 XIV. FEJEZET. Birói szemle és szakértők. 225. §. .3. Mikor a vádlottnak születési anyakönyvi kivonatai nem szerezhetők be s életkoruk bemondásaik alapján sem állapitható meg, az esküdtbíróság a BP. 225. §. 2. bekezdésének megfelelően járt el, midőn a kétes életkorú vádlottak korára nézve szakértők kihallgatását rendelte el; az iránt, hogy betöltötték-e a vádlottak életük 20-ik évét vagy nem, az esküdtekhez nem intézendő kérdés _ ... 8 XVIII. FEJEZET. Főtárgyalás a törvényszék előtt. 313. §. .36. A vádlott korábbi elitéltetésére vonatkozó Ítélet a főtárgyaláson akkor is fölolvasható, ha az Ítélet még nem emelkedett jogerőre „„ .... _ 78 325. g. •65. II. Büntetőjogi szempontból a tettazonosságot a Btk. által védett jogi érdek azonossága határozza meg. A büntetendő vagyonbukás különleges büntetőjogi alakzatánál fogva csak egy egységes és oszthatatlan tényálladékot képez abban az esetben is, ha a Btk. 414. és 416. §-ainak valamennyi pontjai sértetnek meg, mert e pontok a büntetendő vagyonbukás elkövetésének csak egyes módozatait állapítják meg, de a vagyonbukás tényálladékának egységét meg nem bontják ugy, hogy azok egymás közt egy és ugyanazon csődből folyóan bűnhalmazatot nem is alkothatnak és közös ismérvük abban nyilvánul, hogy az ezen fokban megjelölt szándékos cselekmények vagy mulasztások következtében a közadós hitelezői vagyonjogi érdekeikben sérelmet szenvednek. — III. A közvádló a vádiratban a vádlottak mint a Btk. 70. §-a szerinti tettestársak ellen a Btk. 416. §-ának 2., 3. és 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétsége czimén emelt vádat. A vádlottak kifogására a vádtanács végzést hozott, melylyel a vádlottakat a Btk. 416. §-ának 4. pontja alá eső vétkes bukás vétsége miatt vád alá helye/te, ellenben a 416. §. 2. és 3. pontjára alapított vádiratot elutasította s az eljárást az utóbbi két pontra nézve a BP. 2G4. §-ának 1. pontja alapján megszüntette. Ezen végzés utóbb emiitett része ellen a felek perorvoslattal nem éltek. Az elsőfokú főtárgyaláson a kir. ügyész vádbeszédébeu indítványozta, hogy a vádlottak a Btk. 70. §-a szerint mint tettestársak -a vádirat értelmében mondassanak ki bűnösnek a Btk. 416. §-ának 2., XLI I.ap