Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

Tartalommutaló. XXXI fennállott, a tévedéshői kezeibe visszakerüli váltóra lejárati évül az «l926»-ik ével szándékosan rávezette ; ugyanis a lejárati évnek «1926»-ra kitüntetése folytán a sérteti megfosztatotl annak lehetőségétől, hogy a váltói értékesíthesse, vagj hogj annak felhasználásával a vádlott ellen fennállóit, követeléséi a váltóeljárási szabályokkal biztosított kedvezményes módon érvényesíthesse - - — — — XXXV. FKJEZET. \ csalárd ós vétkes bukás. 414 416. g. öő. Oly kávés- és vendéglői üzlet, melynek napi bevélele 50 K, a kisipar köréi meghaladja ; következésképpen annak tulajdonosai a kereskedelmi törvény 5., 16., 25., 26. §-ainak egybevetett értelme szerint kötelesek voltak kereskedelmi könyveket vezetni és évenként rendes mérlegel készíteni. — II. Büntetőjogi szempontból a tettazonosságot a Btk. által védett jogi érdek azonossága határozza meg. A büntetendő vagyonbukás különleges büntetőjogi alakzatánál fogva csak egy egységes és oszthatatlan tényálladékot képez az esetben is, ha a Btk. 414. és 416. §-ainak valamennyi pontjai sértetnek meg, mert e pontok a büntetendő vagyonbukás elkövetésének csak egyes módozatait állapítják meg, de a vagyonbukás tényálladékának egységét meg nem bontják ugy, hogy azok egymás közt egy és ugyanazon csődből folyóan bűnhalmazatot nem is alkothatnak és közös ismérvük abban nyilvánul, hogy az ezen §-okban megjelölt szándékos cselekmények vagy mulasztások következtében a közadós hitelezői vagyonjogi érdekeikben sérelmet szenvednek. — III. A közvádló a vádiratban a vádlottak mint a Btk. 70. §-a szerinti tettestársak ellen a Btk. 416. §-ának 2., 3. és 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétsége czimén emelt vádat. A vádlottak kifogására a vádtanács végzést hozott, melylyel a vádlottakat a Btk. 416. §-ának 4. pontja alá eső vétkes bukás vétsége miatt vád alá helyezte, ellenben a 416. §. 2. és 3. pontjára alapított vádiratot elutasította s az eljárást az utóbbi két pontra nézve a BP. 264. í^-ának 1. pontja alapján megszüntette. Ezen végzés utóbb emiitett része ellen a felek perorvoslattal nem éltek. Az elsőfokú főtárgyaláson a kir. ügyész vádbeszédében indítványozta, hogy a vádlottak a Btk. 70. §-a szerint mint tettestársak a vádirat értelmében mondassanak ki bűnösnek a Btk. 416. §-á*nak 2., 8. és 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétségében. A tettazonosságnak imént kifejteti elveiből az következik, hogy a vádtanács végzése megszüntető részének joghatály nem tulajdoniiható, a közvádló jogosítva volt a vád alá helyezés tárgyát képező ponton feiül a Btk. 416. §-ának 2. és 3. pontjában emiitett mulasztások miatt is az elsőfokú főtárgyaláson vádat emelni__ „ .._ 122 80.1. A gondatlan üzletvezetés fogalmához vétkes bukás esetén (Btk. 416. §. 1. pontja). — II. A Curia az alsóbiróság ítéletének azt a részét, melylyel a vádlott terhére rótt vétkes bukás vétsége a Btk. 416. §-ának 1. pontja szerint is minősittetett és a vádlott bűnössége az ugyanazon törvényszakasz 1. pontjában meghatározott cselekményre vonatkozólag is megállapittatott, a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján, a BP. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében megsemmisítette; ennek folyományaként a kir. tábla által kimondottnál enyhébb büntetést szabottá." _ 138 177. Nem fogadta el helyesnek a Curia a táblának azt a felfogását, hogy a vádlott ellen elrendelt csőd megszüntettetvén s illetve hatályon kívül helyeztetvén, ugy tekintendő, mintha a csőd el sem lett volna rendelve; a csőd a vádlott ellen elrendeltetvén, annak joghatálya s büntető szem-