Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

Büntetőjogi Döntvénytár. 83 A kit*. Curia: A kir. törvényszék ítéletének az a része, mellyel az összbüntelósek kiszabására alapul szolgáló Ítéleteknek a mellékbüntetésekre vonatkozó rendelkezései hatályon kívül helyeztettek, id. B. M. vádlottra a hatályon kívül helyezett pénzbüntetések újból kiszabattak s mindkét vádlottnak a Btk. 57. §-a értelmében kiszabott mellékbüntetései összbünletésbe foglaltattak, a BP. 384. gátiak ugyanezen §. utolsó bekezdése szerint hivatalból figyelembe vett 4. pontja alapján az id. B. M.-ra összbüntetésüi kiszabott fogházbüntetés tartamára vonatkozó rendelkezése pedig a BP. 518. §-a alapján megsemmisíttetik, id. B. M. vádlott összbüutetésül a Btk. 340., 370., 392., 96., 98., és a 104. §-ának 1. pontja alapján 4 évi és 8 havi fegyházra ítéltetik, melyből vizsgálati fogság által a Btk. 94. §-ának alapján 1 hónap kitöltöttnek nyilvánittatik. Ellenben B. J. vádlottnak semmiségi panasza elutasittatik. Indokok : A Btk. 104. s a BP. 517. §-ának világos értelme szerint azon esetben, midőn valaki külön Ítéletekkel Ítéltetett el, csupán a külön ítéletekben kiszabott szabadságvesztés büntetések foglalandók egy összbünletésbe. Ezek szerint a BP, 518. §-ának értelmében hozott Ítéletnek csakis ez lehet a tárgya, következéskép a kir. törvényszék túllépte a hatáskörét, midőn a korábbi ítéleteknek a mellékbüntetések kiszabásáról rendelkező részét is hatályon kívül helyezte, id. B. M.-ra a korábbi ítéletekben megállapított pénzbüntetéseket újból kiszabta, s vádlottnak a Btk. 57. §-a értelmében kiszabott mellékbüntetéseit szintén összbünletésbe foglalta. Fenforog tehát a BP. 384. §-ának 1. pontjában meghatározott alaki semmiségi ok, mely mindig hivatalból észlelendő, következőleg a kir. törvényszék Ítéletének a mellékbüntetések kiszabásáról rendelkező részét meg kellelt semmisíteni, aminek folytán a korábbi ítéleteknek a mellékbüntetésekről szóló rendelkezései hatályukban maradnak. Áttérve ezekután a semmiségi panaszokra, a törvényszék ítélete ellen a védők a kiszabott összbüntetés súlyossága miatt éltek semmiségi panasszal. E panaszok közül id. B. M. vádlotté és a védőé alaposnak találtatott. Id. B. M. vádlott ugyanis az előbbi ítéletek szerint főbüntetésül 3 és 2, összesen 5 évi fegyházra Ítéltetett. Ezen szabadságvesztésbüntetések alapján a kir. törvényszék e vádlott összfőbüntelését 4 évi és 11 havi fegyházban állapította meg, tehát a külön Ítéletekkel kiszabott fegyházbüntetések össztartamából 1 hónapot engedett el. Ez az 1 havi előny pedig nincs arányban azzal a hát6*