Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)
Büntetőjogi Döntvénytár. 88 és hogy ha e szabály ellen véleni látszik, a mentségére szolgáló okokat előadja Elfogadható immár a vádlottnak azon előadása, hogy társadalmi környezete, amely előtti jó hírneve reá nézve nemcsak eszményi érdek, hanem nagyrészt létérdek is, megkövetelte tőle, hogy a betsülelén a lomagánvádló által ejtett sérelemért az úgynevezett lovagias utou szerezzen magának elégtételt. Minthogy vádlott ezt nem tette, még pedig azért nem, mert ellenfelét ily elégtételre alkalmatlannak tartotta, jogos érdeke volt ezen eljárását az akadályt képező tények feltárása mellett igazolni, s minthogy tettleges bántalmaztatása nyilvánosan történt, a hírlapi ut is helyén volt. Az a körülmény, hogy a társadalmi felfogás, bár helytelenül, ez esetben oly cselekvést követelt vádlottól, melylyel esetleg bűnvádi eljárásnak teszi ki magát, kétségkívül súlyos helyzetbe hozta a vádlottat; de a fent leirt társadalmi nyomás a közfelfogás szerint oly erős, hogy az alól csak a legnagyobb áldozatok árán vonhatta volna ki magát. Az általa vitatott kényszerhelyzet tehát kétségtelenül fennállott. Ezen okokból el kellett ismerni, hogy a vádlott terhére rótt tett inditó oka a jogos magánérdek megóvása volt, amiért is az állított tények valóságának bizonyítása a Btk. 263. §-ának 5. pontja értelmében helyesen engedtetett meg. Nem volt elfogadható a főmagánvádlónak azon érvelése, hogy a bizonyítás a Btk. 264. §-ának 3. pontja szerint ki volt zárva; mert az állított tény miatt bírósági eljárás nem volt folyamatban, a megindított fegyelmi eljárás pedig, miután az állítás lopásra, vagyis bírósági útra tartozó cselekményre vonatkozott, a kir. Curia állandó gyakorlata szerint a Btk. 264. §-ának 3. pontja tekintetében figyelembe nem jöhet. A BP. 385. §-ának 1. e) pontja alapján semmiségi panaszt használt a főmagánvádló azért is, mert az esküdtbíróság a valóságot bizonyíthatónak és bebizonyitottnak vévén, a büntethetőséget kizáró ok fenforgását megállapította. A panasz eUő része a fentebbiekben kifejtettekkel intéztetett el, másik része pedig szintén alaptalan, mert az esküdtek a 3. számú kérdésre adott válaszukban kimondván, hogy vádlott a vádbeli állitások valóságát bebizonyította: a Btk. 263. §-ának utolsó bekezdése értelmében helyesen mentetett fel. - Ad II. Állandó gyakorlat V. ö. a BDlár uj f. 2. k., -202. ós 203. sz. alatl közölt határozatokkal.