Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

AS Büntetőjogi Döntvénytár. támogatásául s nem azon czélból hozta fel, hogy azok miatt S. N. ellen a felettes hatósága fegyelmi eljárást indítson meg. Ama tényeknek az emiitett czélból való felemlitéséből tehát nem lehet levonni azt a jogi következtetést, hogy vádlott a sértettet büntetendő cselekmény elkövetésével vádolta. Ezen tényálladéki ismérv nélkül pedig nem lehet megállapítani a Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségének tényálladékát. De azért még sem lehet azt mondani, hogy a vádlott terhére rótt cselekmény nem bűncselekmény. A vádlott kérvényében felhozott annak a ténybeli állitásnak ugyanis, hogy L. N. MÁV. főellenőr amiatti boszuból akadályozta meg a vádlott előléptetését, mert az tőle a kölcsön adott pénzét követelte, nem lehet más értelmet tulajdonítani, mint azt, hogy a főellenőr a hivatali állásával járó befolyását a vádlott ellen táplált rosszindulatból arra használta fel, hogy a MÁV.-nál akkor még vonatmálházóként szolgáló vádlott a kinevezések alkalmából a sorrendből kihagyassék és ne léptettessék elő altisztté. Ez a tény pedig a valósága esetében L. N.-ral szemben a fegyelmi eljárás megindításának okát képezné, mert ő azáltal a hivatali tisztesség ellen vétett volna, amennyiben minden tisztviselőnek hivatali kötelességéhez tartozik, hogy a vele együtt szolgáló alkalmazottakra vonatkozó véleményének minden melléktekintet nélkül a valósághoz hiven adjon kifejezést s azok jogos érdekeinek érvényesülését rosszindulatú áskálódással ne gátolja. Ezek szerint vádlott a fentebbi valótlan tényeket közhivatalnok ellen, annak hivatali kötelességére vonatkozóan olyan kérvényben hozta fel, tehát állította, amelyről eleve tudnia kellett, hogy azt a hivatali kezelésnél fogva többen is olvasni fogják, aminthogy annak tartalmáról a hivatali kezelés során többen tudomást is szereztek. Vádlott cselekménye tehát a Btk. 258. t^-ába ütköző s a 270. §. 2. pontja szerint hivatalból üldözendő rágalmazás vétségének összes tényálladéki ismérveit magában foglalja s igy a kir. tábla nem sértette meg a törvényt azáltal, hogy a vádlott terhére rótt cselekményt büntetendő cselekménynek nyilvánította, következéskép a BP. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott anyagi semmiségi ok nem forog fenn. Fenforog azonban a BP. 385. §-ának 1. b) pontjában meghatározott anyagi semmiségi ok, mert a fentebbiek szerint tévedtek az alsóbiróságok, midőn a vádlott terhére rótt cselekményt a Btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétsége helyett a Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségének minősítették. Ez a semmiségi ok pedig a BP. 385. §-ának utolsó bekezdése szerint hivatalból veendő figyelembe, mert a vádlott