Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

38 Büntetőjogi Döntvénytár. 353. §-ának i. pontjában meghatározott fenyegetéssel másnak valaminek cselekvésére való kényszerítése is. A Btk. 350. §-a szempontjából ugyanis vagyoni haszon alatt nemcsak a meglevő vagyoni gyarapodást, hanem a bármely okból hátrányosabbá vált vagyoni helyzetnek az előbbi állapotba való visszaállítását, tehát az elveszett vagyoni értékkel biró ingóságoknak visszaszerzését is érteni kell. Vádlottak tehát vagyoni haszonhoz akartak jutni s azt fenyegetéssel, tehát jogtalan módon akarták elérni. Az agyonütéssel való fenyegetés pedig mikor ahhoz olyan cselekmény is járul, mely a fenyegetőnek súlyos bántalmazásra irányuló szándékára mutat, ami a jelen esetben a közös elhatározással cselekvő vádlottak közül B. J. részéről a szekerén ülők felé intézett ütésekben nyilvánult, a fenyegetésnek a Btk. 351. §-ának 1. pontjában meghatározott veszélyesebb mérvét állapítja meg. Tekintettel tehát arra, hogy a vádlottak terhére rótt cselekmény egyik esetben sem vezetett a czélba vett eredményre s igy azok mindegyike a Btk. 65. §-ának meghatározott kísérlet állapotában maradt, ennélfogva a vádlottak cselekményei két rendbeli a Btk. 65., 350. §-ába ütköző s a 353. §-a 1. pontja szerint minősülő zsarolás kísérlete bűntettének tényálladéki ismérveit foglalják magukban. A kir. tábla tehát nem alkalmazta tévesen a Btk.-nek megfelelő rendelkezéseit abban a kérdésben, hogy a vádlottak terhére rótt cselekmények megvalósitják-e valamely büntetendő cselekmény tényálladékát s azokat a Btk.-nek melyik rendelkezése szerint kell minősíteni, midőn a vádlottakat, mint a Btk. 70. §-a szerint, tettestársakat két rendbeli, a Btk. 65. és 350. §-ába ütköző s a 353. §. 1. pontja szerint minősülő zsarolás kísérletének bűntettében bűnösöknek mondotta ki. Mihez képest a BP 385. §-ának 1. a) és b) pontjában meghatározott anyagi semmiségi okok egyike sem forog fenn. De nem lehet szó a BP. 385. §-nak 1. c) pontjában meghatározott anyagi semmiségi ok fenforgásáról sem. A kir. tábla ugyanis Ítéletének indokolásánál fogva vádlottakkal szemben helyesen mellőzte a Btk. 67. §-ának 1. pontjában meghatározott büntethetőséget kizáró ok megállapítását, következéskép ebben az irányban sem követett el törvénysértést. Ami pedig a semmiségi panasznak a BP. 385. §-ának 3. pontjára alapított részét illeti, vádlottak kissé ittas állapota s az általuk elérni kivánt vagyoni haszon csekélysége, mint számbavehető enyhítő körülmények, szemben azzal a súlyosító körülménnyel, hogy vádlottak a cselekményeik elkövetése körül nagyobb kiiar-