Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

34 Büntetőjogi Döntvénytár. daczára, hogy a főmagánvádló által a BP. 547. §-a harmadik bekezdésének 2. pontja alapján vádlott terhére a Btk. 92. g-ának alkalmazása miatt használt felebbezésnek nem adatott hely. A koronaügyész álláspontja szerint ugyanis a BP. 547. §-a kizárja azt, hogy a vádló részéről a vádlott terhére a Btk. 92. §-ának alkalmazása miatt közbevetett felebbezésnek a büntetés súlyosbítására kiterjedő hatály tulajdonittassék abban az esetben, ha a felebbviteli biróság az elsőfokú Ítéletnek a Btk. 92. §-ának alkalmazására vonatkozó rendelkezését nem találta megváltoztatandónak. Ámde ez az álláspont téves. A BP. 547. §-a a felebbezést, amennyiben a járásbíróság ítéletének csak a büntetés kiszabásáról rendelkező része ellen irányul, lényegesen korlátozza ugy arra az esetre, ha az a vádlott javára, valamint arra az esetre is, ha az a vádlóit terhére használtatik. Nevezetesen a vádlott terhére csupán a büntetés kszabása tekintetében a BP. 547. §-a harmadik bekezdésének 2. pontja szerint csak akkor van helye felebbezésnek, ha a járásbíróság az 1878. évi V. tcz. 92., illetőleg az 4879. évi XL. tcz. 24. §-át alkalmazta. Ebben az esetben a törvény a felebbezést a vádlott terhére minden további megszorítás nélkül engedi meg, nem tűzvén ki a megengedés feltételéül azt, amit a BP. 385. §-ának 3. pontja az ebben meghatározott anyagi semmiségi ok érvényesítésének feltételéül megkíván, hogy tudniillik a biróság az 1878. évi V. tcz. 92. §-át, illetőleg az 4 879. évi XL. tcz. 21. §-át tévesen alkalmazta légyen. A törvény jelzett korlátozó rendelkezésének indoka annak felismerésében rejlik, hogy az állam érdeke a büntetésnek csekélyebb mérvben való kiszabása által, hacsak a biróság a rendkívüli enyhitési jog igénybevételével tulenyhe büntetést nem szabott, nem szenved sérelmet. A vádlott büntetésének rendkívüli enyhitési jog igénybevételével történt megállapítása azonban a BR 547. §-a° 3. bekezdésének 2. pontja értelmében csak feltételt képez arra nézve, hogy a vádló vádlott terhére a büntetés kiszabása tekintetében felebbezést használhasson ; de a jelzett feltétel fenforgása esetére a törvény a felebbezést a büntetés kiszabása tekintetében általában és minden megszorítás nélkül engedvén meg, nem volna Indokolható, hogy a felebbezés ilyen esetben a Btk. 92., illetőleg a Kbtk. 21. §-ának alkalmazásával okozott sérelem orvoslására szorittassék. Kétségtelen tehát, hogy a másodfokú biróság a BP. 547. §-a